Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A fenntartható és a fenntarthatatlan (William Golding: Lord of the Flies)

2020. december 09. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége. Azt hiszem, a harmadik lehet. Nem az utolsó. Arról szól, hogy diktátor lehet a tehetséges ember néhány év tanulás után is, de az életképes demokráciához több idő, ismeret és tapasztalat kell. Meg arról, hogy az utóbbi államforma marha nehéz ugyan, és nem túl látványos vagy…

Tovább

Fehéroroszország. Trauma a fehéroroszoknak, a Szovjetuniónak, az emberiségnek (Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima)

Úristen, hogy ez mekkora könyv.Az ilyenekre két Nobelt is lehetne adni. Az az egy kevés is neki, amit megkapott.Húsz év kutatásai, beszámolói és beszélgetései, egységes művészi formába öntve, el nem felejthető módon.Ha csak Csernobilról szólna, arról a traumáról, amely Fehéroroszországot, Ukrajnát,…

Tovább

A személytelen hatalmak játéka és a kisember halála (Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban)

Ezért az egy könyvéért is megérdemelte volna Alekszijevics a Nobelt.Jófajta dokumentumregény egy mocskos háborúról. Nemcsak a dokumentarista jellegnek, de a regényírás követelményeinek is megfelel, annak ellenére – vagy inkább fura módon pont azért, mert olyan keveset ír bele a szerző.Nem hiszem,…

Tovább

Fantasy, amelyben minden megérthető és kimondható (Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték)

A 2015-ös Reading Challenge idején olyan könyvet kellett olvasni, amelyet pusztán a borítója kedvéért választ ki az ember. Ha volna olyan kihívás, amelyhez pusztán cím alapján kell választani, arra ezzel nevezhetnék be. Amikor először kedvem támadt rá, csak annyit tudtam róla, hogy ennél szebb címet…

Tovább

Juan Ramón Jiménez: Platero meg én

2017. július 29.  5/5 A világ legszebb könyvei közé tartozik.Egy értékelő a japán haikukhoz hasonlította, és nagyon szépen köszönöm, hogy megfogalmazta helyettem.A világ legszebb regényének a Heinrich von Ofterdingent szoktam nevezni. Ez az állításom nem vész össze az előzővel, mivel Jiménez műve…

Tovább

Odatartja a nagyítót a szenvedő testhez (Szvetlana Alekszijevics: A háború nem asszonyi dolog)

Az új fordítását szerettem volna, de sosincs benn a könyvtárban.Nagyon helyes. Forogjon csak. Ez olyan, hogy ennek forogni kell. És ha ennek a nőnek a többi műve is ilyen, akkor azoknak is. Akárki akármit mond, ez a Nobel-díj odakerült, ahova kellett. Akkor is, ha Alekszijevics összesen ha tíz…

Tovább

Olga Tokarczuk: Sok dobon játszani

2017. február 9.  5/4,5 Komolyan csodálkozom, hogy ezt a kötetet a Molyon még csillagozással se értékelte előttem senki, nemhogy szövegesen, és nem is idézték. Mintha hozzá se nyúltak volna, pedig több, mint tíz éve, hogy megjelent. És elbeszéléseket tartalmaz, tehát nem is különösebben…

Tovább

Isaac Bashevis Singer: Rövid péntek

2016. október 27.  5/4 Sajátos novelláskötet ez: nem a szerző halála után válogatták össze a darabjait, hanem maga Singer választotta ki és rendezte el a benne szereplő írásokat. Vagyis egyrészt a sorrendjük is számít, másrészt ha egy-kettő mellément, az nem valami kívülálló szerkesztő hibája. :P…

Tovább

Isaac Bashevis Singer: A hét kicsi suszter

2016. október 11.  5/4,5 Jó dolog jó elbeszéléseket olvasni: az ember sűrítve kapja azt, amit szeret, és még nem is igényel sok időt/energiát. Különösen igaz ez ennek a Singer nevű mesemondónak az elbeszéléseire. „A bolond Gimpel” kedvéért fogtam bele ebbe a kötetbe. Ez az elbeszélés tizennyolc…

Tovább

Grazia Deledda: Szerelemből gyilkolt

2016. július 31.  5/5 Olyan rövid kis valami, ha rövidebb volna, nem is hívnák regénynek. A jövő héten vissza kell vinnem, azért fogtam bele ma, aztán mire kettőt pislantottam, vége lett. Pedig főztem is közben.Nobel-díjasokat olvasni mindig érdemes, még akkor is, ha a fordító jól elszúrja a…

Tovább
süti beállítások módosítása