Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Spontán túra a Pál utcaiak nyomában

2021. szeptember 12. - Timár_Krisztina

Ezt a jó meleg szombatot direkt arra találták ki, hogy kiránduljon az ember. Például spontán túrát tegyen a Józsefvárosban. Kedves budapesti barátnőm és én először csak a Práter utcai szobrot akartuk megnézni, aztán… végigjártuk A Pál utcai fiúk helyszíneit. És rengeteget gyalogoltunk, mivel nem…

Tovább

Kitörni Sesztalov árnyékából (Szvetlana Gyiniszlamova: Vízcsepp)

Az a tíz pont pediglen így jött ki: Az, hogy egy anyanyelvén író manysi (régebbi nevén vogul) költő verseit kétnyelvű kiadásban megjelentetik Magyarországon, a szerző illusztrációival, valamint a végén szójegyzékkel, manysiul tudók nyersfordításai alapján készült műfordításban, az önmagában…

Tovább

A Scsukin Dvor meg az ablak Európára

Gogolt olvasok.  Az arckép című kisregényének első mondata így hangzik: „Sehol sem szokott megállni annyi ember, mint a Scsukin Dvor-i képesbolt előtt.” Mivel nagyon nem mindegy, hol játszódik a történet, viszont a beavatatlan olvasónak biztosan nem tűnik fel kapásból, úgy döntöttem, írok róla.

Tovább

Kalefaktor

Az Ipolyi Arnold által szerkesztett népmesekötet vége felé található két mese (igazából ugyanannak a két variációja), amelyeknek a hőse Hajnal (nem lány, hanem fiú), főgonosza pedig egy bizonyos Kalefaktor. Életemben nem láttam, nem hallottam ezt a nevet népmesében, és nagyon megörültem neki, bár…

Tovább

Egy Dickens-adaptáció a javából (Our Mutual Friend, 1998)

Dickens Közös barátunk c. regényéből két minisorozatot is forgattak az angolok. Én az 1998-as BBC-s változathoz jutottam hozzá, azt néztem végig, apró darabokban, amikor jutott rá időm. (A regényt is hónapokig olvastam, nem mintha nem tetszett volna, éppen ellenkezőleg: sok volt a jóból. Itt írtam…

Tovább

Szíria. Pofátlan és csodálni való komédiák (Lukianosz: Istenek, halottak, hetérák)

Olvastam én már komikus írásokat az ókorból, tiszteltem és méltányoltam is őket, de megállapítottam azt is, hogy ezeknek a szövegeknek nagyon nagy részén csak abban az időben lehetett nevetni. Hiszen ma már el kell magyarázni, mi volt bennük a vicc, akkor pedig régen rossz. Fene gondolta, hogy az…

Tovább

Karácsonyi énekek 1984-től 2009-ig

Maratoni Dickens-nézés után, a Karácsonyi ének különböző filmadaptációiról. (A regény értékelése itt.) 1984. Rendezte Clive Donner, a főszerepben George C. Scott. Úgy veszem észre, a korosztályombeli angol anyanyelvűeknek ez az első számú kedvencük, valószínűleg azért, mert a gyerekkorukhoz…

Tovább

Tömény marhaság, sírni valóan szép üzenettel (Jákob rabbi kalandjai)

Hátha van még élő ember, aki nem ismeri ezt a filmet – vagy még inkább olyan, aki újra szeretné nézni. Mert megérdemli. Louis de Funès igazi nagy sikerfilmekben szerepelt. Hogy ezek mind minőségiek-e, hogy ma még mind nézhetőek-e, arról megoszlanak a vélemények (még az enyém is), de amellett…

Tovább

Fények, tükrök, labirintus – a western meg a paródiája (Nevem: Senki)

Ez biza kegyetlen jó western vagy westernparódia, vagy mind a kettő, vagy mi a franc ez. :) Valamiért kimaradt az életemből, úgyhogy tetemes késéssel láttam, de ennek nem árt az idő. Sergio Leone ötletéből készült a film. Ha az is az ő ötlete volt, hogy pont ezt a két színészt pont így állítsák…

Tovább

A Nyugat legrégebbi alkimistájáról meg a tejesfazekamról

„…még tanulságosabbak annak az asszonynak az írásai, akit Zsidó Mária álnéven ismerünk. Ez a görög Mária nyilvánvalóan a Nyugat legrégebbi alkimistája. Egyetlen írása sem maradt fenn teljes egészében, de kortársai – mint Zoszimosz is – úgy hivatkoznak rá, mintha Mózes nővérével, Mirjámmal lenne…

Tovább
süti beállítások módosítása