Hátha van még élő ember, aki nem ismeri ezt a filmet – vagy még inkább olyan, aki újra szeretné nézni. Mert megérdemli.

Louis de Funès igazi nagy sikerfilmekben szerepelt. Hogy ezek mind minőségiek-e, hogy ma még mind nézhetőek-e, arról megoszlanak a vélemények (még az enyém is), de amellett hajlandó vagyok lándzsát törni, hogy a Jákob rabbi kalandjai a legjobb filmje, és ez bizony örökkévaló. 1973 óta semmit nem vesztett a humorából és az aktualitásából. Az a fajta bolondozás, amelyet nagyon is komolyan lehet és kell venni; felforgató, de egy percig nem tiszteletlen; tömény marhaság, sírni valóan szép üzenettel. 

Miről szól?

Hát szabadságról, egyenlőségről, testvériségről. És kiröhög mindenkit, aki az ellenkezőjét akarja: elnyomást, felsőbb- és alsóbbrendűséget, gyűlöletet.

Vagyis mindazt, amit például a főszereplő (őt játssza Funès) is képvisel. Szerencsére komédiáról van szó, vagyis attól, hogy Fakopáncs úr ilyen természet, nem félelmetessé válik, hanem nevetségessé. Különösen, amikor szándékán kívül, sőt annak ellenére megmenti egy kivégzésére váró arab forradalmár életét (aki modern köztársaságot akar csinálni a hazájából), majd a következmények elől menekülve kénytelenek mindketten zsidónak álcázni magukat. Ráadásul egy kissé vak, kissé süket néni összetéveszti egy mindenki által tisztelt és szeretett rabbival, és ha nem akarnak lebukni, akkor játszaniuk kell. Hogy aztán mi lesz abból, ha valakinek egyszerűen muszáj kedvesen viselkednie valakikkel, akiket egyébként utál – azt már mindenki képzelje el, vagyis inkább nézze meg a filmet, és nevesse-mosolyogja-sírja végig. 

KIZÁRÓLAG a régi szinkronnal. Pár éve újraszinkronizálták, két-három félrefordítás miatt – nagyon nagy hiba volt! (Egyébként a félrefordítások tényleg zavaróak, főleg így, hogy már értem, minek kellene ott lenni, de sajnos ezzel a poénok mennyisége is csökkent, illetve a minőségük romlott.) Szerencsére más is fölemelhette ellene a szavát, mert egy idő óta megint a régi szinkronnal adják, ha adják. A főszereplő nevéről rögtön fel lehet ismerni, melyikről van szó: a régiben Fakopáncsnak, az újban Tukánnak hívják.

Sajnos magáról a filmről linket nem tudok adni, bár nálam kreatívabbak biztos megtalálják. De ami a zenéjét illeti (amely önmagában sem piskóta), Vladimir Cosma négy évvel ezelőtti koncertje tökéletes kedvcsináló. Szimfonikus zenekarral és komplett kórussal adták elő a filmzenéit, maga Cosma vezényelt. A húgom küldte át a linket, és ezt írta hozzá: „annyira jó az ilyen amúgy, amikor látod a zenekaron és a kóruson, hogy annyira élvezik, amit csinálnak, és mind tudja, hogy a filmben épp mi jön”. A háttérben a vásznon időnként a film jelenetei is láthatók – a táncjelenet egyszerűen klasszikus.* 

Miután végignéztem a videót, teljesen egyetértettem vele, és bár szó szerint megmérhetetlen vidámság árad a felvételből, még sírva is fakadtam. 

* Megosztom azt is, bár a szöveg francia nyelvű, de olyan kevés, hogy aki nem tud franciául, az is élvezni fogja. érteni csak az első és az utolsó mondatokat kell, azokról meg megmondom, mit jelentenek: „Jákob rabbi táncolni fog! Jákob rabbi nagyon jól tud táncolni” és „Ez csoda, Salamon, ez igazi csoda.”

A képek forrása: Amazon, Euroarts, IMDB, Lesdansesdumonde.

Ezt 2017. május 29-én írtam, és 2020. december 22-én egészítettem ki.