Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Mi mindenre használható udvarlás közben a metszőkés?

2020. július 12. - Timár_Krisztina

Paulus de Morelsee: Vertumnus és Pomona, 1630. Forrás: Wikimedia Commons. Ovidiust olvasok.  Pomona és Vertumnus meséje szerelemről, udvarlásról, beszélgetésről meg zsarolásról. Nyomokban művészettörténetet is tartalmazhat. Zalka Csenge előadásában tagadhatatlanul jobban tetszik nekem. (Az angol…

Tovább

Pygmalion dupla tükörben: beteg, szomorú illúziók

Bernard Picart: Adonis születése. Kép innen. Ovidiust olvasok. Megszokhattam volna már, hogy Ovidiusnál minden hatszoros idézőjelbe van téve, és utólag hatszor visszavonódik, megerősítődik, kifordítódik. De ennyire még soha nem volt szükségem az iróniájára, mint Pygmalion története esetében,…

Tovább

Amikor élővé alakul az élettelen: Pygmalion története betegebb vagy Frankensteiné?

Vigyázat, felnőtt tartalom! Mellékhatásként gyomorforgatás előfordulhat. Ovidiust olvasok.  És szokás szerint felhúzom magam. Ma a Pygmalion-történetet olvastam a Metamorphosesből, és, mondhatom, elég nagy gáz. Gyerekként az egyik kedvencem volt a Görög regékből – Úristen, ha…

Tovább

Egy self-made woman, akiből örök művészjelkép lett. Meg a Mackósajt

Ovidiust olvasok.  Egy self-made-woman, egy demokratikus verseny kevéssé demokratikus kimenetellel, áldozathibáztatás (hiánya), művésztörténet és kicsinyítő tükör. Avagy hogy kell úgy megírni egy szöveget, hogy pont kétezertíz évvel a megjelenése után aktuális legyen. Ide tessék jönni tanulni. (A…

Tovább

A történelmet a győztes írja, függő beszédben

Ovidiust olvasok. Ceres és Proserpina és Arethusa, avagy mi köze a matrjoskababának a függő beszédhez, a függő beszédnek pedig az elnyomáshoz/elnyomatás és a lázadáshoz? Napokig olvastam, hosszú mítosz, nagyon összetett. Pont arra való, hogy kattogni kezdjen az ember agya. Közben egy kedves…

Tovább

Narcissus hasadt személyiség szeretne lenni

Ovidiust olvasok. Gondolkodom. Narcissus mítoszát így, Ovidius megfogalmazásában annak idején vettük pszichológiából, és egy csomó mindenre emlékszem belőle. Például arra, milyen fura és érdekes, hogy szegény Narcissus így szól: „Iste ego sum”, „Én vagyok az.” Ha ezt a mondatot kimondjuk, az már…

Tovább

Az égitestek születése (óceániai mítosz)

A következő mítoszt Tahitin jegyezte le Orsmond tiszteletes 1818-ban, majd unokahúga, Teuira Henry publikálta 1907-ben. Én meg itt olvastam. Elég komoly probléma az óceániai mítoszok esetében, hogy későn kezdték el lejegyezni őket, akkor, amikor már a kereszténység elterjedt a térségben. Illetve…

Tovább

Láttatok már csillagiránytűt?

Mer én se. Nem is hallottam még ilyenről. Ha csak a Cruchet-könyvem illusztrációira lennék utalva, meg is lennék lőve, mert mind szörnyű pocsék, de szerencsére a neten is lehet eleget találni. Ez a madaras a legmenőbb, Hawaii a hazája. Ezek is segítették Óceánia őslakóit a navigálásban. Ilyenekkel…

Tovább

Amikor Maui lelassította a Napot (polinéz csillagmítosz)

Polinézia és Új-Zéland mitológiájáról Sir George Grey tudósította elsőként az európai közönséget.* Én is az ő könyvéből tudtam meg, hogy mit köszönhetünk Polinézia népi hősének/félistenének/tricksterének (hol minek tekintik éppen), Mauinak.** Például azt, hogy kötél segítségével lelassította a…

Tovább

Határátlépések fél Európán keresztül (Bánki Éva: Elsodort ​idő)

Majdnem pont ugyanazt tudja, mint az első kötet, éppen csak egy ponttal marad el mögötte. Ahogy az első részben, itt is föllelhetők a határátlépések minden értelemben: a szereplők végigbolyongják a történetet, országokon belül és országhatárokon át, családban és családon kívül, idősíkok között,…

Tovább
süti beállítások módosítása