Ezt a jó meleg szombatot direkt arra találták ki, hogy kiránduljon az ember. Például spontán túrát tegyen a Józsefvárosban. Kedves budapesti barátnőm és én először csak a Práter utcai szobrot akartuk megnézni, aztán… végigjártuk A Pál utcai fiúk helyszíneit. És rengeteget gyalogoltunk, mivel nem fértünk fel a metrópótlóra.
A Práter utcában áll a nevezetes szoborcsoport: egy iskola falánál Nemecsek, Richter és Weisz golyóznak, mellettük az iskolatáska meg az összeszíjazott könyvek, messzebbről a Pásztorok figyelnek flegmán, a falnak támaszkodva. A falon márványtáblán idézet a regényből.
Nem messze tőle, a villamosmegállóhoz közel áll a ház, ahol Molnár Ferenc a gyerekkorát töltötte, szintén márványtáblával. Fotózva. Onnan két saroknyira van a Pál utca. Rövid utcácska, a Mária utcába torkollik (még jó). Utcanévtábla több rendben lefotózva, boldogság. Grund a sarkon (egy bejárat a Mária utca, egy a Pál utca felől) persze nincs, miért lenne, vannak ellenben golyónyomok fenn a falon, ki tudja, ’44 vagy ’56.
Visszafordulás, tanakodás: messze van a Füvészkert? Mivel egyikünk éhes. Kiderítjük: az Üllői úton végiggyalogolva hamar odaérhetünk, és közben biztos lesz valahol kifőzde. Volt is, de szinte mind zárva, ami meg nyitva, az nem tetszett. De a Füvészkert tényleg nincs messze, gyalog sem, és ebben a szép őszi időben valami csoda.
Sziget és aranyhalas medence nincs, üvegház és apró hidacska van. (Meg kakaófa, banánfa, perzsa varázsfa, datolyaszilva, orchideák, bambusz és harangvirág, de az csupa extra.) Csak azon csodálkoztunk, hogy annyi márványtábla van benn a kertben, hogy nem tudtak egyet odatenni Áts Feri kedvéért is?! Igazán megérdemelte volna.
(bfg3 molytárs utóbb elárulta: Azért, mert a mai Füvészkert jóval kisebb a száztíz évvel ezelőttinél, az akkori tó és sziget helyén ma épületek állnak, mi a mai napon csak a hajdani kert egyik sarkában járhattunk, és csak az üvegházat láthattuk. Kár. De fenntartom, hogy emléktábla kéne.)
Legközelebb cseresznyevirágzáskor megyünk Pál utcai fiúk-túrára. És viszünk szendvicset…
Ezt 2017 november 4-én írtam. (Azóta se voltunk, de fogunk menni!) A könyvet itt értékeltem.
A fotókat Bodó Lívia készítette.
