Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Két megfoghatatlan rémalak, akik legyilkolnak maguk körül mindenkit (Emily Brontë: Wuthering Heights)

2020. február 07. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége. Nos, Emily kisasszony, minden tiszteletem ellenére tudatom Önnel, hogy az elkövetkező öt-hat évben nem fogom ismét újraolvasni a könyvét. Mi a fenének, mikor oldalanként legalább kétszer nemcsak azt tudom kapásból megmondani, mi fog történni, hanem még azt is, milyen mondat…

Tovább

Cenzúrázta-vágta-átírta – maga a szerző (Emily Brontë versei)

Nagyon tiszteletre méltó vállalkozás ez a kötet, bár sajnos nem túl sokan ismerik. Megértem. A legjobb műfordítók mentek neki ezeknek a verseknek, és a legjobbaknak törött bele a bicskájuk. Nem az ő hibájukból. Emily Brontët nagyon nehéz magyarra fordítani. (Próbálva, bár természetesen Radnótival…

Tovább

Egy elveszett (?) regény nyomában (Emily Brontë – Fannie E. Ratchford: Gondal's Queen)

Fannie E. Ratchfordnak meggyőződése volt, hogy létezett egy második Emily Brontë-regény, és ennek a regénynek betétszövegeiként születtek Emily Brontë versei. Hogy ez a regényszöveg elveszett, vagy Emily égette el a halála előtt, azt nem tudni, ő mindenesetre megpróbálta rekonstruálni Gondal…

Tovább

Egy kétezer éves mese pszichológiája (Erich Neumann: Amor and Psyche)

Sok-sok mese gyökerei évezredekre nyúlnak vissza, és az ókortól napjainkig minden nemzedék tömegével használja fel ugyanazokat a történetmintákat, végtelen számú variációval. Gyerekkortól kezdve ismerjük őket, belénk égnek, és tudtunkon kívül a gondolkodásunk nagy részét meghatározzák, szóval…

Tovább

Az álmaimba nyúlkál (Benyák Zoltán: A nagy illúzió)

Én úgy nyomtam meg a könyv olvasása után az ötödik csillagot meg a „kedvencem” gombot a Molyon, hogy nem szeretem az autókat, meg egyáltalán a motorral hajtott járműveket, de még a szagukat se állom – sose jutna eszembe tudatmódosító szereket használni (elég kattant vagyok nélkülük is) – a…

Tovább

Szeretettel az utcaseprőknek (Michael Ende: Momo)

Franz Kafka, ha mesét írt volna. E. T. A. Hoffmann, ha a XX. században élt volna. (Nem, nem az ominózus virágcserépre gondolok, hanem A homokemberre meg a Murr kandúrra.) A könyv, amelyet, ha önző nem volnék, elolvasás után ott felejtettem volna a templom előtti padon, hogy más is találja meg,…

Tovább

Tündérbűbájmocsok (Andrus Kivirähk: Ördöngös idők)

Nagyon vicces, nagyon durva, nagyon keserű, nagyon szép!!! A sorrend szabadon variálható.  Előttem van, ahogy Bulgakov, Rejtő, Chagall meg Rabelais ezt olvassák a mennyországban, szétmegy az oldaluk a röhögéstől, aztán visszamennek a mennybeli hálószobájukba, leoltják a mennybeli villanyt, és…

Tovább

Villódzás nemzetek és kultúrák között (Mirko Kovač: Város a tükörben)

A fülszövege alapján azt vártam, olyasmi könyv lesz, mint a Harmonia caelestis második fele. Valóban hasonló, csak könnyebb olvasni… Viszont cserébe kevésbé élvezetes is: Esterházy jobban ír, na. De azért őutána másodiknak lenni se szégyen. Ott játszódik a regény, ahol Montenegró, Hercegovina és…

Tovább

Klausztrofób álom sci-fiben (Ljuben Dilov: Az Ikárosz útja)

Kegyetlen jó könyv, nagyon nehéz beszélni róla. Elég rendesen orrba vágott, jelenleg keresem önmagamat. Tetszik, ahogy meg van írva. Gyors – lassú – gyors – lassú. Bőven előfordulnak izgalmas fordulatok, de két csavar közé mindig beilleszt nyugodtabb, elgondolkodtató periódusokat. Már amennyire…

Tovább

A megértés és a megbocsátás könyve (Szabó Pál: Talpalatnyi ​föld)

Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint hazamenni.  Évek óta tologatom magam előtt, mindig ajánlották nekem, mindig sejtettem, hogy nekem való, de valahogy nem beszéltem rá magam, sőt a filmet se láttam, pedig ezeket a klasszikus magyar filmeket nemcsak nézem, szeretem is. Az ember azt gondolná…

Tovább
süti beállítások módosítása