Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Ismétlődő nevek és folyamatosan alakuló tér (Isabel Allende: Kísértetház)

2020. február 23. - Timár_Krisztina

Minden mindennel összefügg, ahogy egy tisztességes mágikus realista regényhez illik; a vége összeér az elejével, és a történet sok-sok kusza ága pontosan beilleszkedik a legegyetemesebb szimbólumok közé úgy, hogy a világ túlsó végén is magáénak érezhesse a ny. olvasó.Olvasás közben végig nagyon…

Tovább

Nyomozás, önmegismerés, bűn nélküli bűnhődés (Szophoklész: Oidipusz király)

Most csak az Oidipusz királyt olvastam újra, az Antigonét nem, mert minek, tudom kívülről.Valamikor harmatos tizenegy évesen olvashattam a Görög regékben a prózába átfordított történetet. Emlékszem, Antigonéé nagyon tetszett, bár én inkább megmentettem volna az életét, Oidipusz történetét viszont…

Tovább

Annyira emberi, annyira a mienk (Ivan Vazov: Rabigában)

Ez a bolgár regény sokkal szélesebb körű ismertséget érdemel nálunk, ha már egyszer (kétszer) kiadták magyarul, méghozzá ilyen kitűnő fordításban. Ahhoz képest, hogy az ötvenes években jelent meg, még nagyon cenzúrázva sincs.* Legfeljebb sejtéseim vannak, hogy miért nem olvassa senki. Az is biztos,…

Tovább

Közismert történet izgalmas és kevésbé izgalmas tálalásban (Valerio Massimo Manfredi: Egy álom gyermeke)

Először mondom, ami a legjobb a regényben: 1. hosszúsága ellenére rendkívül haladós és könnyen olvasható, 2. történész-régész írta, aki nagyon alaposan, nem egy esetben személyesen nézett utána a háttérnek – konkrétan az ásót a kezébe fogta hozzá –, úgyhogy amit az eseményekről, városokról,…

Tovább

Törökország. A kimondott szónak ereje van (Elif Shafak: A város tükrei)

Nincs ennek a könyvnek semmi különösebb baja azon kívül, hogy túl van írva. Halvány fogalmam sincs, hogy Shafak egyébként miket szokott írni, mert ez az első könyvem tőle. De a többi értékelés alapján az a benyomásom, hogy egészen mást szoktak várni ettől a regénytől, aztán pedig csalódnak benne.…

Tovább

Elvontság nélküli tömörség (Oravecz Imre: Távozó fa)

Ritkán szoktam verseskötetet elejétől végéig olvasni. Még ritkábban rögtön megjelenés után megvenni. Ennek a kötetnek a megszerzésére egynémely kedves molytársak vettek rá, akik (igaz, elsősorban nem a szerző verseiről, hanem a regényeiről írva) eszembe juttatták, mennyire érdekeltek engem…

Tovább

Gyönyörű karácsonyi horror (Charles Dickens: A Christmas Carol)

Mi kell a tökéletes (és időtálló*) karácsonyi történethez? Kell 1 db kiszikkadt lelkű, zsugori vén bűnös, akinek megnyilvánulásait egyszerre lehet utálni és kiröhögni. Kell 1 db komor, ködös**, füstös, mocskos, hideg londoni éjszaka. Kell 4 db kísértet, amelyek különböző helyeket foglalnak el az…

Tovább

Lidércnyomás félelem nélkül (Tove Jansson: Szentivánéji rémálom)

Tove Janssonnal a viszonyunk igen ellentmondásos.Rég önálló olvasó voltam, mikor megkaptam A láthatatlan kisgyerek című kötetét, úgyhogy drága jó szüleim szerintem még ma se tudják, mit nyomtak a kezembe. Groteszk kis meséivel, nyomasztó helyszíneivel, nyomokban emberi lényekre emlékeztető…

Tovább

Felnőttmese rengeteg erdővel meg posztmodern kirakóssal (Italo Calvino: Az egymást keresztező sorsok kastélya)

Ez igen! Ez mán tényleg igen! Posztumusz Nobel-díjat Italo Calvinónak!!! Ezt a könyvet megírni nem akármilyen fegyvertény volt. Amilyen kicsike, olyan bonyolult és sokágú. Már maga az alapötlet elbűvöl: az elbeszélő betéved a mesék és mítoszok sűrű erdejébe, sűrű erdőben egy átmeneti szálláshelyre…

Tovább

Irán. A XVII. századi perzsa világ névtelen művésze (Anita Amirrezvani: A virágok vére)

Ez a jó könyv!!! Ma délután fél kettőkor még csak a harmadánál jártam, most meg már a végére is értem, és még nincs is este.Megint csak azt mondom, amit A bábjátékosok olvasása után mondtam: színvonalas, tartalmas szórakozás! Igaz, hogy Amirrezvani regénye nincs azon a szinten, mint a Kinkelé, de…

Tovább
süti beállítások módosítása