Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Ha egy komoly kutató játékba fog (Paolo Santarcangeli: A labirintusok könyve)

2020. február 28. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége. Hasznos könyv, nagyon informatív, mítoszértelmezős-nyomozós-kultúrtörténetes, meg még izgalmas is, pont nekem való. Annyira nekem való, hogy meg is lepődtem, mennyi minden használtam fel belőle az utóbbi pár évben úgy, hogy nem is emlékeztem, hogy az ebből van. Most már…

Tovább

Őrült, elvont és ugrálós-vidám (Kovács Gáborján: Ószirmi költészet)

Értékelésem két részből fog állani. Akit az első rész után érdekelni kezd a kötet, annak határozottan ajánlott nem belenézni a másodikba.  Véletlenül talált kis könyv ez, szerintem nem sokan dicsekedhetnek a birtoklásával (én sem). Nagyon vékony, újraolvasásbarát. Egyebekben nem nevezhető…

Tovább

Ebbe most nem tudtam belebújni (Homérosz: Homéroszi himnuszok)

Inkább nem pontozom. Vessetek a mókusok elé. Azt hittem, olyan élmény lesz, mint a múltkor a Széphajú Khariszok tánca, de egész más élmény lett. Az a kötet a közelembe jött, ez távol maradt. Azt gátlás nélkül mertem pontozni, ezt nem merem. Időtlen méltóság van benne, több, mint kétezer-ötszáz éves…

Tovább

A történelem fonákja, avagy mindenki mindenkit megfigyel (Madame de Lafayette: Clèves hercegnő)

Tanítani lehetne rajta a francia klasszicizmust. Csak az a „hibája”, hogy egyáltalán nem harmatos lelkű tizenöt éveseknek* való…Nekem is komfortzóna-elhagyós olvasás volt. Kellett egy 1001-listás regény, amelyik francia, klasszikus és rövid. Nagyon rövid, hogy csütörtökig a végére érhessek. Ez a…

Tovább

Van neki mire felvágni, de mégsem kellene felvágnia (Luís de Camões: A lusiadák)

Az utóbbi időben akármit olvastam, előbb-utóbb szembejött a reneszánsz meg a barokk. Különösen a reneszánsz/barokk eposzokra hivatkoztak az olvasmányaim rendszeresen. Miután tettem egy óvatos próbát Tassóval, és nagy örömömre igen vagánynak bizonyult, Ariosto monstrumába is bele mertem vágni, és…

Tovább

Megvan-e még a lelked? (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az arckép)

Újraolvasás vége.Amikor utoljára olvastam ezt a kisregényt, egyetemista voltam. Nem egészen annyi idős, mint a történet első részének festője, és épp csak egy kevéssel vagyonosabb.* Művész akartam lenni mindenáron.Több mint tizenöt év telt el azóta.És most nagyon furcsa volt újra találkozni ezzel a…

Tovább

Nem embernek való magány (William Hope Hodgson: The House on the Borderland)

Én azt nem tudom, hogy ez mi. Gótikus regény, korai horror, sci-fi, filozofikus regény? Csak azért kezdtem el olvasni, mert 1001-listás és rövid. A szerzőről semmit se tudok, az nem ad támpontot. Hasonlítani se tudom mihez, bár olvasás közben olykor felmerült a kortárs Lovecraft vagy a későbbi Lem…

Tovább

Ókori avantgárd és sok-sok szépség (Széphajú Khariszok tánca)

Hiánypótló kis kötet, és én vagyok a menő, mert megvan nekem itthon, ráadásul csak ötven forintomba került!Egy ideje értetlenkedek már, hogy mit esznek ezen a Pindaroszon a magyar klasszikusok. Kölcseytől, Hamvastól kapásból tudom idézni Pindarosz dicséretét, de ha kicsit akarnám, tuti, hogy…

Tovább

Szép kis meseregény, meglepően izgalmas mellékszereplőkkel (Czóbel Minka: Két arany hajszál)

Hát horrornak (aminek ki volna kiáltva) nem jó éppen……de vadromantikus-impresszionista meseregénynek egész rendes. Adnék én rá több pontot is, csak ne Czóbel Minka írta volna, aki tud ennél sokkal jobbat is. A cselekmény egyszerűbb és kiszámíthatóbb nem is lehetne, a főszereplők se lehetnének…

Tovább

Minden novella külön világ (Ilja Varsavszkij: Molekuláris kávéház)

A novellák színvonala tízpontos, az élmény hat, átlagolva kijön a nyolc.Azaz: jó szövegek ezek nagyon, csak nem az én világom. Hogy mitől jók, azt könnyű megmagyarázni, hogy mi taszít, azt sokkal nehezebb.Szovjet sci-fi, mára már klasszikusnak számít. Meg is érdemli. Van ezekben a novellákban sok…

Tovább
süti beállítások módosítása