Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A személytelen hatalmak játéka és a kisember halála (Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban)

2020. március 08. - Timár_Krisztina

Ezért az egy könyvéért is megérdemelte volna Alekszijevics a Nobelt.Jófajta dokumentumregény egy mocskos háborúról. Nemcsak a dokumentarista jellegnek, de a regényírás követelményeinek is megfelel, annak ellenére – vagy inkább fura módon pont azért, mert olyan keveset ír bele a szerző.Nem hiszem,…

Tovább

Egyik ámulatból a másikba estem (Steven Pressfield: Az afgán hadjárat)

Informatív, hadtörténészi alapossággal megírt szöveg, izgalmas, fordulatos cselekménnyel, pont a megfelelő mértékig kidolgozott szereplőkkel, pergő párbeszédekkel, el nem avuló mondanivalóval. Tényleg annyira ügyesen van összerakva a könyv, hogy egyik ámulatból a másikba estem olvasás közben. Ebben…

Tovább

A dob, amelyik egyébként íj. Vagy fordítva.

2018. március 8.  „Az eksztatikus utazás gondolata abban a névben is benne van, amit a tundra jurák sámánjai adnak dobjuknak: íj vagy éneklő íj.”(Mircea Eliade: A samanizmus, 167. oldal) Meseolvasó a homlokára üt, majd örömködik. :) Pár napja vettem sorra a „Jabte Szale gazda fia” című szamojéd…

Tovább

Művelődéstörténet és meditáció (Kazanlár Ámin Emil: Tarot)

Művelődéstörténetileg mindenevő vagyok, az ilyen gazdag háttérrel megírt könyveket különösen szeretem, főleg, ha vagy egy hónapig el lehet szórakozni vele. Látszik rajta, hogy olyan ember írta, aki tájékozott történelemben, filozófiában, művészetekben, vallásokban, nyelvekben. Eszemben sincs…

Tovább

Nagyszerű ötlet, vázlatos megvalósítás (Szemadám György: Vándorok könyve)

Nagyon nagy reményekkel fogtam hozzá ehhez a könyvhöz. Először is még mindig keresem azt a kultúrtörténeti munkát, amely hasonló módon segítségemre lehet, mint Seligmann könyve volt. Másodszor amióta intenzívebben olvasok Calvinót, és megismerkedtem Ende felnőttmeséivel is, és láttam, miket…

Tovább

Masszív irigységem tárgya: egy név. Meg ami vele jár. (Michael Ende pagátja)

Michael Ende felnőttmeséit olvasom. El vagyok bűvölve egészen, és rettentően irigykedem. „A fekete ég alatt lakhatatlan ország” kezdetű szövegben felbukkan egy sajátos mitikus szereplő. Igen-igen titokzatos figura, kell némi segítség az azonosításához. Így néz ki: „A színpad félhomályában áll…

Tovább

Egy letűnt kultúra, amely fölött mi lakunk (Marija Gimbutas: The Goddesses and Gods of Old Europe)

Nagyon nagy hiba, hogy ennek a könyvnek nincs magyar nyelvű kiadása.Meg úgy általában az életműnek. Gimbutas európai és amerikai egyetemeket megjárt litván régészprofesszor volt, aki személyesen vezette azokat az ásatásokat, amelyek alapján könyveiben levonta a következtetéseket.…

Tovább

Ötletforrás és továbbgondolási alap, avagy asztrológia a modernségben (Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve)

Kívülről nézem az asztrológiát, nem is szándékozom változtatni ezen. De ha egy ismeretterjesztő tankönyvet a Baktay Ervin jegyez, hát akkor is levenném a polcról, ha az ókori római Vesta-templom szent csirkéihez* kapcsolódó jóslási módszereket kategorizálná. Hát még így, hogy csillagászati…

Tovább

Középpont, amelyhez mindent viszonyítani kell (Várkonyi Nándor: Az elveszett Paradicsom)

Szép volt, jó volt, elég volt. :) A kötet elvileg a Sziriat oszlopai és a Varázstudomány között foglal helyet időben, gyakorlatilag a Sziriat oszlopait Várkonyi évtizedekkel később még átírta egyszer, vagyis Az elveszett Paradicsom tulajdonképpen mindkettőt megelőzi. Ez pedig látszik is rajta.…

Tovább

Háború a sors akaratából, androidokkal (Homérosz: Íliász)

Amikor belekezdtem, tíz pont volt. A harmadánál maximum hat. Útközben a nulla és a nyolc között villódzott, de azt nem gondoltam volna, hogy a végén kilenc lesz. Nem az én világom. Nem mondom, hogy sose volt az, mert Trencsényi-Waldapfel-olvasó kölyökkoromban megbolondultam Akhilleuszért meg az…

Tovább
süti beállítások módosítása