2018. március 8.
„Az eksztatikus utazás gondolata abban a névben is benne van, amit a tundra jurák sámánjai adnak dobjuknak: íj vagy éneklő íj.”
(Mircea Eliade: A samanizmus, 167. oldal)
Meseolvasó a homlokára üt, majd örömködik. :)
Pár napja vettem sorra a „Jabte Szale gazda fia” című szamojéd mesét, amelyben a következő szöveg olvasható: „Akkor Jabte Szale gazda fia megragadta a vasíjat, leszúrta a földbe, és rátámaszkodva elrúgta magát a földről az égbe, nagy robajjal elrepült. Ahogy elindult, egy hétig előremegy. Egy hét múlva elébe tárult a vízszagú tenger. A tengerben volt hét földnyelv. A hét földnyelven hétszáz sátor állt. (…) Jabte Szale gazda fia keringve leereszkedett a hétszáz sátor széléhez. A sátrak szélén Jabte Szale gazda fia előhúzta vasíját. Amint kifeszítette – háromszor hét csengettyű csengett az égig.” (Tundraföldi öreg, 91. oldal)
Kettő dolgot kell tudni erről az idézetről. Az egyik, hogy ami a szamojéd mesékben vasból van, az általában túlvilági eredetű, de mindenképpen szent/mágikus tárgy. A másik, hogy a mese a vicces nevű nyenyecektől származik, akiknek ez a saját maguk által adott nevük, a környékbeliek (főleg az oroszok) jurákoknak nevezik őket. Vagy legalábbis nevezték még Mircea Eliade idejében.
A kör bezárult. :)
A kép forrása: http://www.samandob.hu/samandob-keszito.php
Szóval az az íj nem egyszerűen mágikus fegyver, hanem a nyenyeceknél a sámándobbal egyenértékű holmi, az egyik nevét metaforikusan át lehet vinni a másikra. :) Ezért van az, hogy a mesebeli vasíj egyrészt úgy működik, mint bármelyik íj, lehet vele lőni, lőnek is (az amerikai filmek klasszikus módszerével: egy hamarabb talál el húszat, mint húsz egyet :)), másrészt viszont katapultálni is lehet vele, sőt egyúttal magával is viheti az, aki elrepül. Kell nekem olyan. Ráadásul a végén kiderül, hogy amikor felajzzák, még hangszer is.
Akárcsak a sámándob. Amely repülésre kiválóan alkalmas, legalábbis a sámánhit szerint közlekedési eszköz, a repülni tudás pedig a sámán egyik alapkészsége. Fegyverként ugyan nem használják a sámándobot (legalábbis Eliade határozottan elutasítja a feltételezést, hogy démonűző jellege lenne), az íjat ellenben igen. A nyenyecek íjnak hívják a dobot, egyes altaji népek viszont egyszerűen az íjat használják arra, amire máshol a dobot. Vagyis révülésre, térből és időből való kilépésre, mágikus utazásra, gyógyításra stb. Dob és íj képe összefügg, a mesebeli Jabte Szale gazda fia, a mágikus vasíj birtokosa pedig sámán.
Egyébként a nyíl „kétszeres mágikus-vallási varázserővel rendelkezik: egyfelől a gyorsaság, a "röpülés” mintaképe, másfelől pedig ez a legkifejezettebb mágikus fegyver (a nyíl messziről öl)." És ezt már bizony használják démonűzésre is! (A samanizmus, 168. oldal)
A tapasztalati világban három nagyon különböző eszközről van szó. De a tapasztalaton túliban (a mesében, a mítoszban, a szertartásban) a három szépen egymásba játszik. :)
