A tévéjáték forgatókönyvét a kötet végén, azt nem bírtam végigolvasni (nem tehetek róla, a forgatókönyv nálam nem olvasásra való műfaj, vessetek a mókusok elé). Ezért vontam le pontot. De a novellákat elolvastam maradéktalanul, és még fogom is, sokszor. A novellák szereplőinek ideje ötven-hatvan…

Valamiért kimaradtak a kamaszéveimből a sci-fik, pedig imádtam felfedezős-tudományos könyveket olvasni. Most kezdem pótolni – de jó, hogy éppen ezzel kezdtem!  Olvasás közben néha megfordult a fejemben, hogy vajon szerettem volna-e ezt a könyvet kamasz fejjel. Azt hiszem, nagyon is. Az persze…

Jó könyv, kifejezetten élveztem. Tiszteletre méltó vállalkozás, jó ötletek és tényleg nagyon sok munka áll mögötte: a Brontë-életmű, az életrajzok, a levelezések és naplók, valamint a történelmi háttér alapos ismerete. Történelmi-lélektani regény az élvonalból. Még stílusa is van. Igen-igen…

Az alapötlet jó, a téma olyasmi, amiről az ifjúsági műfajban is beszélni kell: a főszereplő kislánynak komoly traumát kell leküzdenie – ahogy a fülszöveg is mondja: túlél egy súlyos balesetet, amelyben a testvére meghal, az apja pedig kerekesszékbe kényszerül. A könyv arról szól, hogyan lehet…

No, ez jólesett.  Először azért kezdtem el olvasni, mert – röstelkedve vallom be – észt íróktól egy gyerekkori mesekönyvön kívül még semmit nem olvastam. Másodszor, mert krimi. Harmadszor, mert történelmi regény. Ebből a második kettő sajnos kevés lett volna ahhoz, hogy az első ötven oldal után is…

Jólesett olvasni. Jobban lekötött, mint nem egy kalandregény. Szó szerint nem láttam, nem hallottam, és nem sokon múlt, hogy fenn nem maradtam a vonaton. Igaza van tgorsy molytársnak: ez a könyv éppen olyan, mint egy ügyes kézzel megmunkált, szeretettel készített használati tárgy. Mintha ott ültem…

Régi adósságom volt elolvasni ezt a novelláskötetet (saját magamnak tartoztam vele). Most, hogy túl vagyok rajta: tetszett is, nem is. Stílusérzék: van. Realizmus: van. Kitűnő megfigyelőképesség: van. A nagybetűs Életből, jobban mondva a még nagyobb betűs Magánéletből vett sok-sok téma: van. Emberi…

Helen Kellerről, a siketvakról, aki egyetemet végzett, Ráth-Végh István valamelyik könyvében olvastam először. Aztán láttam az 1962-es, zseniális filmet (kb. ötször), aztán alaposabban is utánanéztem az életének és munkásságának, és közben bőven volt időm, hogy megtanuljam végtelenül tisztelni őt is…

Spanyolul nem tudok, de attól még örülök neki, ha spanyol-magyar kétnyelvű klasszikust olvashatok. Jó az, ha motiválva érzem magam a nyelvtanulásra, még akkor is, ha utána mégse szaladok spanyolórára.  Az élményről annyit, hogy puszta kíváncsiságból kezdtem spanyol barokk drámákat olvasni (nehogy…

No, ez gyors volt. De legalább nem lesz megerőltető újraolvasni (sem).  Az a fajta reneszánsz komédia, amelyen a maga korában sokkal harsányabban szórakoztak, mint manapság. Ma nehéz lenne hangosan nevetni rajta – de méltányolni, azt annál inkább lehet! Örömet okoz az olvasása, ha csak befelé…