Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Átlényegülés és elkülönülés (Szabó Lőrinc: Tücsökzene)

2022. december 12. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége.  Erősen addiktív anyag. Ha van dallamtapadás, akkor ezt ritmustapadásnak nevezném, amit ez csinál. Pedig elsőre úgy hangzik, mint az élőbeszéd, amelyik annyira váratlan helyeken rímel, hogy szinte észre se veszi az ember. Sok-sok kis darab, egyenként tizennyolc sorosak, rövidek,…

Tovább

Empátia a legyőzötteknek (Aiszkhülosz: Perzsák)

Újraolvasás vége.  Régen olvastam utoljára Aiszkhüloszt, el is felejtettem, hogy milyen furcsa. Ez a konkrét darab attól különleges, hogy egy olyan csatáról szól, amelyet a görögök nyertek meg, viszont az ellenség nézőpontjából íródott. Nem a diadal áll a középpontban tehát, hanem a veszteség…

Tovább

A hatalomgyakorlás bizarr művészete (Jon Padgett: The ​Secret of Ventriloquism)

A magyar fordítás címe: A hasbeszélés titka  Úgy fogtam hozzá ehhez a könyvhöz, hogy az utalások közt felmerülő holt és eleven spekulatív klasszikusok közül gyakorlatilag csak Lovecraft életművét ismertem. Tehát az értékelésem elsősorban azoknak szól, akik hozzám hasonlóan első botladozásaikat…

Tovább

Rövid, tömény, tragikomikus (Sosemvolt Cigányország)

Hiánypótló kis kiadvány volt ez a maga idejében, és a szerkesztők tudtán kívül kordokumentum is. Nem hiszem, hogy sok hasonló készült volna a megjelenés (1958!) óta.  Nem egyszerűen mesegyűjtemény (egyébként felnőtteknek). A mesék közötti, tőlük tipológiailag is elkülönített szöveg azt is…

Tovább

Találékony, sokoldalú, fegyelmezhetetlen (Karig Sára: A szerencse lánya)

Tricksterekről olvasni mindig öröm.* Ha az illető trickster még történelmi személy is ráadásul, aki lazán túlélt két diktatúrát, egy világháborút meg egy szovjet fogságot, és a legutóbbiban még jól is érezte magát, akkor az öröm hatványozódik.  Karig Sárát életem nagy részében kizárólag a Népek…

Tovább

Mi az a polgári engedetlenség? (Henry David Thoreau: On the Duty of Civil Disobedience)

Egy százhetven éves fogalom, amellyel nemcsak koránál, hanem eredeténél és kiterjedt hatásánál fogva is számolni kell. Hamvas Bélától Martin Luther Kingen keresztül Mahátma Gandhiig elég sokan beszéltek és tettek azért, hogy komolyan vegyék. Angol szakos egyetemista koromban vizsgáztam a…

Tovább

Szimbólumok a világ közepén (Mircea Eliade: A szent és a profán)

Újraolvasás vége. Életem első Eliade-kötete volt annak idején. Amilyen kis rövid, zsebkönyv méretű írásocska, pont olyan óriási műveltséganyaggal van megírva. Kétszáz oldalas esszé arról, hogy hogyan gondolkodik a világról a vallásos és a nem vallásos ember. Akármelyik kategóriába tartozol,…

Tovább

Példázat a mindenkit összeroppantó hatalomról (Székely János: Caligula helytartója)

Újraolvasás vége. De jó lenne egyszer színpadon látni. Levegőt alig kapnék.  Adj az átlagos, illetve az átlagosnál tisztességesebb és szelídebb ember kezébe hatalmat, aztán nézd végig, ahogy cselekedeteiben pontosan azzá a zsarnokká válik, akit a legmélyebben megvet. Pech, hogy közben megmarad a…

Tovább

Szentek élete űroperában (On Sai: Scar)

Soha nem olvastam még sci-fit, amelynek a világába ennyire szervesen és magától értetődő módon épült volna be a vallás. Ha fantasztikus irodalmat olvasok, elsősorban a háttérvilággal lehet engem megvenni – itt is a sci-fi műfaji követelményei és a keresztény (közelebbről római katolikus)…

Tovább

A tudattalan kommunikál a tudatossal (Szepes Mária: Álomszótár)

Óvatosan közelítettem ehhez a könyvhöz, mint úgy általában az ezotériához, de nem kellett volna.  Már az alapkoncepciója is nagyon érdekes. Abban az időszakban jelent meg, amikor már nem igyekeztek elfojtani az irracionálist a művészetben, de még nem kezdődött el a bóvlidömping. (Mondjuk, Szepes…

Tovább
süti beállítások módosítása