Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Mihez kezdjünk a történelemmel? (Frank Herbert: Heretics of Dune)

2024. április 04. - Timár_Krisztina

Ellenérzésekkel kezdtem annak idején olvasni a Dűne folytatásait, mondván, hogy az első részt úgyse érik utol. Mivel a második részben kellemesen csalódtam (bár a kiindulópontomat nem cáfolta), utóbb már merészebben folytattam a sorozatot. A második trilógia első része aztán messze felülmúlta…

Tovább

Hogy lássák egymást az emberek (L. Ritók Nóra: Kettészakadt világ)

Nehéz a dolga a kritikusnak, ha ennyire egyedi hangról akar írni. A Kettészakadt világ többféle kulturális hagyományba is illeszkedik ugyan, mégsem kategorizálható. Nem is dolga, hogy az legyen. A róla való beszédet azonban megkönnyíti (illetve könnyítené) a háttér fölismerése, márpedig beszélni…

Tovább

A könyv cselekedetté válik (Féja Géza: Viharsarok)

Nehéz erről a könyvről írni, személyes érintettség okán. Az én családom is erről a területről származik, része az identitásomnak. Másfelől önkéntelenül összehasonlítja az ember az akkori viszonyokat a maiakkal, és ez (is) elég fájdalmas élmény, szintén személyessé teszi az olvasást.  Tudományos…

Tovább

A három testőr Ambremerben (Pierre Pevel: L'Élixir d'oubli)

Hamarosan jön magyarul, úgyhogy az is olvassa a bejegyzést, aki nem tud franciául. A Les Enchantements d'Ambremer második része. Számomra alatta marad az elsőnek, de ez NEM a regény hibája. Igazából nem is hiba.  A regényvilág ugyanaz, mint a Les Enchantements d'Ambremerben: alternatív történelmi…

Tovább

Magyar steampunk Székelyföldről (Zalka Csenge Virág: Hétlábú paripák és jó boszorkányok)

Zalka Csenge Virág számos meséskönyvet tudhat már maga mögött, és aktív mesemondóként még több történetet a repertoárjában. A Ribizli-sorozat darabjait egy-egy határozott koncepcióra fűzte fel annak idején, a Széltestvér és Napkelte vagy a Törpeszarvas és a déli álom című köteteket egy-egy motívum…

Tovább

A sárkányok, Milton Sátánja meg az amerikai álom (Rebecca Yarros: Fourth Wing)

Szakmai érdeklődésből olvastam, (számomra) új műfajjal ismerkedni, no meg annak szókincsével. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kötött le. Bár nem feltétlenül ugyanazért, mint a célcsoportot, de hát ez normális, tekintve, hogy húsz évvel vagyok idősebb a célcsoportnál. Megértem azt is, hogy…

Tovább

Ijesztő és kiszolgáltatott jelek (Veres Attila: Odakint sötétebb)

Az mit mond el a világról, hogy szerintem ez a regény szép? Hogy különösen a végkifejletben, bármilyen szörnyűségek történnek, találtam valami felemelőt?  Ügyesen illeszti össze a lovecrafti természetfölötti horrort a magyar kulturális hagyománnyal. Nekem különösen tetszett az az alternatív kép a…

Tovább

Nemtelenül (Jeanette Winterson: Written on the Body)

Sem a szerelemnek, sem az összetartozásnak, sem az árulásnak nincsen neme.  Ez az a híres-nevezetes történet, amelyik úgy van megírva, hogy mindvégig ne lehessen kitalálni, milyen nemű a főszereplő-elbeszélő. Mindent megtudunk róla, csak azt nem, hogy hogy néz ki. Egy olyan regényben, amelynek a…

Tovább

Posztmodern, régimódi, kalandos és francia (Pierre Pevel: Les Enchantements d'Ambremer)

Ősszel jön magyarul (frissítés: ősz van, és megjelent magyarul, Nagy Krisztián fordításában), úgyhogy az is olvassa a bejegyzést, aki franciául nem tud.  Aranyos, mókás fantasy, ügyesen összerakott háttérvilággal, nagyon kalandos és nagyon francia. Akinek bejönnek a klasszikus és/vagy régimódi…

Tovább

Apró ötletek modern mozaikja (Jókai Mór: Egy magyar nábob)

Újraolvasás vége. Nagyon régen érett már. 2023 utolsó befejezett olvasmányának szántam.  Furcsa, hogyan öregedett ez a regény. Mint szerelmi történetnek, nagy része inkább ijesztő, mint jóleső. Mint irányregénynek, már nem működik az optimizmusa, bár a reformkort ismerve érthető. Mint epizódokból…

Tovább
süti beállítások módosítása