Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Paraguay. Gyönyörűség és szomjúság (Augusto Roa Bastos: Embernek fia)

2020. február 26. - Timár_Krisztina

Nem igazán vagyok oda a háborús történetekért – kivételek azért akadnak –, mégis ezt a könyvet választottam ki paraguayi olvasmánynak. Érdekelt, mert annyi jót – meg annyi rosszat – írnak róla a molyok, és érdekelt, hogy most akkor mágikus realista ez vagy nem, és ha igen, miért, és ha nem, hát…

Tovább

Nicaragua. Küzdelem egy boldogságot adó államért (Gioconda Belli: Nők országa)

Nicaraguai irodalom: megvan. Jó szándékú tézisregény, kicsit naiv, nagyon ötletes. (És Isabel Allende könyveivel ellentétben a borítót se szúrták el.) Szerkesztésmódjának köszönhetően sikerült izgalmas, egységes, adott pontból adott pontba tartó történetet összehozni, ami különösen értékelendő, ha…

Tovább

Roxforti továbbképzés, sok kultúrtörténettel (Kurt Seligmann: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban)

Kiváló és hiánypótló kultúrtörténeti munka, magánkönyvtáram megbecsült darabja, avagy „hová lennénk a szolnoki vasúti aluljáró könyvesstandja nélkül?!” Ismeretterjesztő szöveg, szóval mélységet ne tessék tőle várni, de nem is az a dolga. Igaz, végső soron lehetővé teszi az elmélyedést is, amennyiben…

Tovább

Lehangol, de föl is emel (Darvasi László: Vándorló sírok)

Elég sok novelláskötetet olvastam az idén, „egy nap – egy novella”-módszerrel, Darvasi az élmezőnyben végzett.Nem mondom, hogy minden novellával (vagy inkább elbeszélések ezek) egymásra találtunk, de ez nem is feltétlenül számít. „Kritikusi szememmel” mindegyiket jó írásnak találtam, remek…

Tovább

Régimódi miszticizmus (Manfred Kyber: A kis Veronika három lámpása)

Huszonöt éve simán tíz pontot kapott volna tőlem, sőt talán a kedvenc könyveim közé is került volna, de hát elkéstem az olvasásával. Nincs is ezzel semmi gond, van olyan gyermek- és ifjúsági irodalom, amelyikből ki lehet nőni. De annak, aminek szánták, teljesen jó: szépen megírt, színvonalas munka,…

Tovább

Svéd történelmi abszurd (Laura Ruohonen: Krisztina)

A tökéletesen semmitmondóra sikeredett „fülszöveg” és a „feléből ki kell jönni neki”-borító után sok mindenre számítottam, de ilyen jó kis abszurd történelmi drámára nem.* Színházban már előfordult velem olyan, hogy haza akartam menni a szünetben, mert „rossz az előadás”, aztán a műsorfüzetből…

Tovább

Levegő nélkül és nulla fokon (Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra)

A legnagyobb jótétemény, amely ezzel a kötettel kapcsolatban az emberiséget érheti, az, hogy rövid. Nemcsak maga a kötet, hanem a benne szereplő írások is. Alig pár oldalasak. Elég is azokból annyi. Pedig tagadhatatlanul nagyon jó írások. Pontos megfigyelésekkel dolgoznak, érett élettapasztalattal…

Tovább

Trinidad és Tobago. A diktatúra hatásos és nyomasztó megjelenítése (V. S. Naipaul: A nagy folyó kanyarulatában)

Nem szeretem. Nagyon nem. Túl lassú. Túl kevés a rokonszenves szereplő (konkrétan nincs is). Túl sok a történetmondás, túl kevés az esemény. Túlságosan vigasztalan a helyszín. Túlságosan kiszámítható a cselekmény. És akkor még van pofája túl közel is jönni. Mindjárt kívánságlistára teszem. Menjen a…

Tovább

Sok kicsi világdarab (Dragomán György: Oroszlánkórus)

Október eleje óta olvasom ezeket a novellákat, hol elejtem, hol felkapom, mint a hold meg a nap a találós kérdésben a harmatot. Sajnos sohasem értettem annyira a zenéhez, hogy a felszíni motívumokon túl is értsek valamit az összefüggésekből, de azért szinte mindig élveztem az olvasást. Örülök, hogy…

Tovább

Bárcsak költői próza volna az egész (Valentín Teitelboim: A pampa éneke)

Jól bedőltem Pablo Nerudának.Ő írta az előszót, amelyben valósággal áradozott a regényről. Ez alapján azt gondoltam, költői prózát fogok olvasni, igazi jó spanyolos ritmusban. A fordító, Benyhe János neve színvonalas magyar szöveget ígért.Hát latin-amerikai művel régen szenvedtem ennyit… Pedig nem…

Tovább
süti beállítások módosítása