Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Nicaragua. Küzdelem egy boldogságot adó államért (Gioconda Belli: Nők országa)

2020. február 26. - Timár_Krisztina

belli.jpgNicaraguai irodalom: megvan. 
Jó szándékú tézisregény, kicsit naiv, nagyon ötletes. (És Isabel Allende könyveivel ellentétben a borítót se szúrták el.) Szerkesztésmódjának köszönhetően sikerült izgalmas, egységes, adott pontból adott pontba tartó történetet összehozni, ami különösen értékelendő, ha vesszük, hogy milyen sok szálon fut egyébként. És ráadásul haladós, igen-igen könnyen olvasható, szórakoztató.

Viszont attól még erősen, sőt szájbarágósan didaktikus tézisregény marad. Igaz, nem egy hatalmon levő csoport érdekeit szolgálja ki, és nem biztat erőszakra. Sőt. Mondom, hogy ötletes: a család, a környezet, egyáltalán az élet védelmére olyan eredeti, okos gondolatokat szed össze, hogy átlag ötoldalanként leesett az állam: nézd már, milyen egyszerű, és a büdös életben nem jutott volna eszembe. (Oké, előfordult olyan is, amelyiktől csóváltam a fejem, hogy na, ezt azért nem kéne.)

Mégis az a baja, hogy didaktikus. Nagyon.* A világot (kimondva-kimondatlanul) felosztja jókra és rosszakra. Igaz, hogy egyik is, másik is személyenként egyéniséget kap, egyéni történettel és realisztikus vonásokkal – és igaz, hogy a jó szándék is orbitális baklövésekhez vezethet –, de ez nem változtat azon, hogy a jók csak jót képesek cselekedni (maximum visszafelé sül el), a rosszak pedig csak rosszat. Meg azon, hogy a jók a regényben példaértékűnek tekintett politikai irányzat pártján állnak, a rosszak meg az ellentétes oldalon. Kivétel nélkül.**

Bár végül is eleve az utópiák birodalmába utalja a regényt az a bizonyos vulkán az elején…

Mert utópia ez, nem disztópia. (Nem tudom, miért kerülhetett rá a címke, mindenesetre leszedtem.) Igen, a bemutatott társadalmi berendezkedés rendhagyó, nem is feltétlenül kell minden egyes elemével egyetérteni (sőt!), és valóban követnek el hibákat a hatalom képviselői. De véletlenül se mennek el semmiféle diktatúra irányába, és nem művelnek semmi embertelent. Sőt. Annyi szeretet fűti ezeket a lapokat, hogy még nekem is sok volt, de aláírom, hogy ez részemről alkati „hiba”. A regényvilágba mindenesetre illik.

Szóval tanulságos olvasmány, ötletes, szórakoztató, és könnyen olvasható a stílusa. Érdemes vele próbát tenni.

* Illetve nem baj ez, mert feltehetőleg annak is volt szánva, és, ismétlem, kizárólag az élet védelmére, egymás megértésére és elfogadására buzdít – csak nekem nem jön be, még akkor se, ha a céljaival körülbelül egyet tudok érteni.
** SPOILER Meg azon, hogy még a jók által elkövetett legnagyobb hibák se járnak végzetes következményekkel. Ettől naiv a regény. Részemről ott ért véget bármiféle hitelesség, amikor a korrupt, összefonódásokon alapuló kormánynak következetesen keresztbe tevő újságíró a legnagyobb leleplező és kormánybuktató sztorit telefonban, mondom: TELEFONBAN meséli el a barátnőjének, és nemhogy túléli, de tényleg sikerül publikálnia a sztorit, és tényleg bukik a kormány! Haggyá má… A mese meg a mátka… Meg hogy annyi rendőrből egy se veszi észre a merénylőt, mert mind a tűzijátékot nézi… Ócó kici írói fogás...

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2016. december 11-én írtam. 

Pontszám: 10/8

Kiadási adatok: Libri, Budapest, 2013. 316 oldal, Imrei Andrea fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr8415493224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása