A tökéletesen semmitmondóra sikeredett „fülszöveg” és a „feléből ki kell jönni neki”-borító után sok mindenre számítottam, de ilyen jó kis abszurd történelmi drámára nem.*

Színházban már előfordult velem olyan, hogy haza akartam menni a szünetben, mert „rossz az előadás”, aztán a műsorfüzetből rájöttem, hogy én idáig tulajdonképpen abszurd drámát néztem – ja, mondom, annak jó, akkor maradok. Na, kb. így kell olvasni ezt a darabot is. „Se eleje, se veleje”, mondaná egy kedves barátnőm, de abszurdnak, annak kiváló.

Természetesen a cím miatt olvastam el,** és természetesen egy kihívás miatt. Fülem kettéáll. Elég szégyen, de nem sokat tudtam idáig a svéd történelemben oly fontos szerepet játszó druszám életéről, megelégedtem az innen-onnan összeszedett információmorzsákkal, de majd most. Igencsak érdekes figurát rajzol fel ez a darab, még annál is rendhagyóbbat, mint amilyenről tudtam. Oké, persze, abszurd dráma, hát milyen legyen, ha nem rendhagyó. Holtbiztos torzít is – na de az se véletlen, hogy kiről lehet jó abszurdot írni.
Pl. egy nőről, aki a XVII. század kellős közepén férfi akart lenni.
Sose akartam férfi lenni, egyetlen alkalomra se tudok visszaemlékezni, amikor ilyesmire vágytam volna.*** De mélységesen meg tudom érteni ezt a nőt. Fura, de ez a darab a maga képtelenségében annyira, de annyira hitelesnek tűnik.
Most már csak egy jó regény kéne róla, amely hasonlóan hiteles tud lenni. Tudom, van több is, biztos lesz köztük olyan, amilyen nekem kell. 

A legabszurdabb egyébként az, hogy az összes esemény, amelyet a darab említ, megtörtént, vagy legalábbis más forrásban is megtaláltam. Egyébként nem túl sok van belőlük itten, mármint ami a nemesi történetírás hagyományainak megfelelő „történelmi eseményeket” illeti; nehéz is volna hat színésszel üres színpadon csatajeleneteket meg nagypolitikát játszatni.
Ami a színpadon történik, gyakorlatilag egyetlen dilemma körül forog, az pedig a férfi-nő kapcsolat. Legyen jelen ez a kettő egy testen belül vagy több testben, legyen szó emberről vagy állatról, mindegy – a dilemma ugyanaz.
Hol a határ a kettő között? Mit jelent a kettő közötti különbség? El lehet-e felejteni a különbséget, egyáltalán szükséges-e elfelejteni?**** Szeretheti-e egyik a másikat? Megértheti-e egyik a másikat? Átváltozhat-e az egyik a másikká? Meg még sok hasonló kérdés, amelyeket a darab feltesz, de nem válaszol meg. 

NB.: Biológiából bevallottan félművelt vagyok, egyedül a gimnáziumi jeles bizonyítványaimat tudom felmutatni, az meg tegnapelőtt volt, ugye. De annyi mintha halványan rémlene, hogy az angolnák szaporodását nagyon-nagyon sokáig nem tudták felderíteni, és csak a közelmúltban derült ki, hogy azért, mert egész másképp szaporodnak, mint az ember: a hímivarsejt áll egy helyben, és a nőivarsejt megyen a közelébe… Persze lehet, hogy rosszul tudom. Mindenesetre én így magyarázom (magamnak, mert senki se kért rá) a darab központi motívumát, a bizonyos angolnát.
Igen, tudom, van sokkal egyértelműbb magyarázata is, a kinézete alapján, igen, na de az nem szorul külön magyarázatra. 

Jóvanna, befejezem, már hosszabb az értékelés, mint a darab…

* Hogy kell ezt írni? Ha azt írom, hogy „abszurd történelmi dráma”, akkor olyan, mintha az ábrázolt történelem lenne abszurd. Ha azt, hogy „történelmi abszurd dráma”, akkor olyan, mintha a „történelmi” az „abszurd”-hoz, nem pedig a „drámá”-hoz kapcsolódna. Ha meg kötőjelet teszek a kettő közé, akkor viszont olyan, mintha összefüggene a kettő.
NB.: Ez az okoskodás önmagában is abszurd.
** Meg mert kényelmesen rövid; bár az oldalszám becsapós, mert a lapok A/4-es méretűek.
*** Nekem még sokkal képtelenebb vágyaim voltak: mindig azt szerettem volna, ha élhetem az életemet úgy, ahogy az a képességeimnek és a szándékaimnak megfelel, miközben megmaradok nőnek. 
**** Egyenlőség és egyformaság, ugyebár, nem ugyanaz. Tehát a fordítottjának is igaznak kéne lenni: a rangkülönbség sem következhet(ne) a testi/jellembeli különbségből. Hm? Abszurd, mi?

Ezt 2016. november 29-én írtam. 

Pontszám: 10/10