Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Megvan-e még a lelked? (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az arckép)

2020. február 28. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége.Amikor utoljára olvastam ezt a kisregényt, egyetemista voltam. Nem egészen annyi idős, mint a történet első részének festője, és épp csak egy kevéssel vagyonosabb.* Művész akartam lenni mindenáron.Több mint tizenöt év telt el azóta.És most nagyon furcsa volt újra találkozni ezzel a…

Tovább

Nem embernek való magány (William Hope Hodgson: The House on the Borderland)

Én azt nem tudom, hogy ez mi. Gótikus regény, korai horror, sci-fi, filozofikus regény? Csak azért kezdtem el olvasni, mert 1001-listás és rövid. A szerzőről semmit se tudok, az nem ad támpontot. Hasonlítani se tudom mihez, bár olvasás közben olykor felmerült a kortárs Lovecraft vagy a későbbi Lem…

Tovább

Ókori avantgárd és sok-sok szépség (Széphajú Khariszok tánca)

Hiánypótló kis kötet, és én vagyok a menő, mert megvan nekem itthon, ráadásul csak ötven forintomba került!Egy ideje értetlenkedek már, hogy mit esznek ezen a Pindaroszon a magyar klasszikusok. Kölcseytől, Hamvastól kapásból tudom idézni Pindarosz dicséretét, de ha kicsit akarnám, tuti, hogy…

Tovább

Szép kis meseregény, meglepően izgalmas mellékszereplőkkel (Czóbel Minka: Két arany hajszál)

Hát horrornak (aminek ki volna kiáltva) nem jó éppen……de vadromantikus-impresszionista meseregénynek egész rendes. Adnék én rá több pontot is, csak ne Czóbel Minka írta volna, aki tud ennél sokkal jobbat is. A cselekmény egyszerűbb és kiszámíthatóbb nem is lehetne, a főszereplők se lehetnének…

Tovább

Minden novella külön világ (Ilja Varsavszkij: Molekuláris kávéház)

A novellák színvonala tízpontos, az élmény hat, átlagolva kijön a nyolc.Azaz: jó szövegek ezek nagyon, csak nem az én világom. Hogy mitől jók, azt könnyű megmagyarázni, hogy mi taszít, azt sokkal nehezebb.Szovjet sci-fi, mára már klasszikusnak számít. Meg is érdemli. Van ezekben a novellákban sok…

Tovább

Soklapú kristály és álomszínház (Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei)

Szégyen, nem szégyen, éppen csak harangozni hallottam erről a két költőről, mielőtt a válogatásba belefogtam.* Mint ahogy azt is csak az utószóból tudtam meg, hogy Rilkével együtt ugyanúgy triumvirátust alkotnak a modernség német nyelvű irodalmában, mint ahogy pl. az angol romantikában Byron,…

Tovább

Faust nem vész el, csak átalakul és szétfolyik (Charles Robert Maturin: Melmoth the Wanderer)

Értékelésem címe:„Na, ez is protekcióval került fel az 1001 könyv listájára.    avagy: Ha én még egyszer belekezdek egy négyszáz oldalnál hosszabb gótikus regénybe, lőjetek le!” A molyfegyelem csodája, hogy képes voltam végigolvasni ezt a XIX. századi monstrumot, amely – hogy lírai legyek – oly…

Tovább

Ha négybe vágnak... (Bartis Attila: Tizenegy novella)

Ahogy más pályatársaim, én is kénytelen vagyok iniesta molytársat idézni: kötet, az nincs. A tizenegyből az első négy-öt elrendezése még mutat valamiféle rendszert, de aztán ez nagyon hamar megszűnik. Nem véletlen, hogy a kötet nem kapott címet. Így nem is hazudhat. Nem is teszi. Itten tizenegy…

Tovább

Egységes koncepció, sokféle életút, száznál is több éve aktuális (Szikra [szerk.]: Nagy asszonyok élete)

Hiánypótló kötet volt a maga korában (1912), és a mai napig nem vált fölöslegessé, sőt (egy-két momentum kivételével*) elavulttá sem. Nagyon örülök, hogy megvettem. Mást, mint dicséretet, szinte nem is tudok mondani róla. A benne szereplő életrajzok érdekesek és élvezetesek. Ami pedig a könyvet mint…

Tovább

Egyedül, boldogan (Olga Tokarczuk: Sok dobon játszani)

Fura, hogy nem sokan olvasták ezt Tokarczuk Nobel-díja előtt. Alig néhány könyvtárban van meg, én is könyvtárközivel jutottam hozzá. A Molyra én írtam az első értékelést. Pedig elbeszéléseket tartalmaz, tehát nem is különösebben időigényes, kb. tíz percet „vesz el”* az ember napjából. Éppen azért,…

Tovább
süti beállítások módosítása