Ahogy más pályatársaim, én is kénytelen vagyok iniesta molytársat idézni: kötet, az nincs. A tizenegyből az első négy-öt elrendezése még mutat valamiféle rendszert, de aztán ez nagyon hamar megszűnik. Nem véletlen, hogy a kötet nem kapott címet. Így nem is hazudhat. Nem is teszi. Itten tizenegy novella olvasható, nem több, nem kevesebb.

Szóval kötet, az nincs. Novellák viszont vannak, de milyenek. Rövidke, groteszk, keserű, filozofikus, anekdotamesélős, visszaemlékezős, családtörténetes, „ránk lépett a XX. század”-novellák, helyenként kemény akasztófahumorral. Jó volt olvasni, még akkor is, amikor éppen csúf és szégyenletes eseményeket részletezett.

Különösen pedig azért volt jó olvasni, mert Bartis olyan mondatokat tud leírni, hogy az ember csak ül, és azon gondolkodik, hány évig kellene élnie, és milyen életmódot folytatnia, hogy legalább hasonló jusson az eszébe. Gyanítom, hogy ha négybe vágnak, akkor se… 

…és én most erről többet nem is írok… 

Utóirat: Az egész ingyen olvasható a MEK-en.

Ezt 2017. február 19-én írtam. 

Pontszám: 10/9