Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Történelmi forrás és önreklámozási kézikönyv (Julius Caesar: A gall háború)

2020. március 02. - Timár_Krisztina

Az mekkora gáz, hogy én végig a galloknak szurkoltam?* Történelmi forrásként kritikával megállja a helyét, önreklámozási kézikönyvként kritika nélkül is. Én hadtörténeti munkaként olvastam, annak mindenhogy megfelel, fontos és tanulságos, csak éppen egyrészt a folytonos ismétlődések miatt, bocs…

Tovább

Holland–kínai krimi (Robert van Gulik: A kínai haranggyilkosság esete)

Kitűnő detektívregény egy sajnálatosan elfeledett írótól. Aki egyébként nyelvész volt, beszélt vagy nyolc nyelvet, köztük ilyeneket, hogy jávai meg tibeti, és „mellesleg” diplomata Kínában (meg Japánban). Lefordított angolra egy XVIII. századi kínai detektívregényt a negyvenes években, majd gondolt…

Tovább

Bolyongás a kereskedelemben és a borult ég alatt (Willem Elsschot: Sajt / Lidércfény)

Nem az én világom. Az első kisregény került fel az 1001 könyv listájára, érteni vélem, hogy miért, de méltányolni nem tudom. Olyan témát dolgoz fel (a kisember csetlése-botlása egy nem rá szabott világban), amelyet szeretek ugyan, de akkor, ha Gogol írja.* Ez a flamand változat inkább szomorított,…

Tovább

Korszakok, elvárások, hangok – hogyan látták elődeiket? (Költőnők antológiája)

Nagyon szép, dicsérni való válogatás. Annak ellenére megérdemli a tíz pontot, hogy egyáltalán nem hibátlan. Legfőbb erénye: Az ókortól „napjainkig” (ez a negyvenes éveket jelenti) számos alkotót emel ki az ismeretlenségből, és teszi hozzáférhetővé adott esetben méltatlanul olvasatlan műveiket.…

Tovább

Zord, földhözragadt, elgondolkodtató felnőttmesék (A pórul járt víziszellem)

Erre a kötetre már csak azért is tíz pontot kell adni, hogy egyáltalán megjelent. Amilyen kis szerény küllemű valami,* olyannyira érdemes bárki figyelmére, aki elmúlt tizennyolc. Mert éppoly szerényen, apró betűkkel oda van írva a hátuljára, hogy „felnőtteknek”. Ilyet se láttam még. Igaz, nem is…

Tovább

Málta. Ez az egy nem jött össze (Oliver Friggieri: Hazugságban)

De jó, hogy vége!!!!Kizárólag azért olvastam el, mert máltai író írta, és más máltai író nincs magyarra fordítva.* Ráadásul már vagy öt-hat művét lefordították magyarra, hát, gondoltam, tudhat valamit.Nem tud.Máltai irodalom: megvan. Friggieri: részemről leírva.A pincébe. Még annak is alá.Ha nem…

Tovább

Körültekintő, alapos és tárgyilagos (Berze Nagy János: Égigérő fa)

Igen-igen fárasztó olvasmány, de minden ízében megéri a fáradságot. Látszik is a sikerén: időről időre újra ki kell adni, mert nagyon hamar elfogy, utána meg szinte beszerezhetetlen, mindenki ül a saját példányán, antikváriumba alig kerül… Pedig nem tegnap készült, hanem még a háború előtt. (Az első…

Tovább

Túlvilági beavatástörténet (Dante Alighieri: Isteni színjáték)

Újraolvasás vége.Gyerekként olvastam, pedig nem volt kötelező. Egy kukkot nem értettem belőle, de rettentő büszke voltam magamra, hogy eljutottam az első betűtől az utolsóig. A Pokolt később egyetemistaként feladták, azt átismételtem, arra emlékszem is, de a Purgatóriumról meg a Paradicsomról csak…

Tovább

Niger. Dráma prózában, középpontban egy hős királynővel (Abdoulaye Mamani: Sarraounia)

Fú, mennyi minden van ebben a százhatvan oldalban.Ha lefordítanák angolra, pikk-pakk felkerülne az 1001-es listára. Szándékosan úgy fogtam hozzá a regényhez, hogy a lehető legkevesebbet tudjak róla. A főszereplő Sarraouniáról csak annyit, hogy történelmi személy, a háttérről csak annyit, hogy a…

Tovább

Guinea. Az iszlám előtti Mandinkaföld eposza (Szungyata, az oroszlán fia)

Sokáig éljenek a Nyugati téri aluljáró antikváriusai! Már be se merek menni a polcaik közé, pedig mágnesként vonzanak, valahányszor Pesten járva elmegyek mellettük… A Szungyatát se terveztem annak idején, azt' nem beleugrott a táskámba?! Több száz éves nyugat-afrikai eposz, egy mai (értsd: ötvenes…

Tovább
süti beállítások módosítása