Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Az összehasonlító mítoszkutatás kezdeményezője (George Grey: Polynesian Mythology & Ancient Traditional History of the New Zealanders)

2020. március 06. - Timár_Krisztina

grey.jpgA kötet megfelel a címének: egyaránt tartalmaz új-zélandi maori mítoszokat és a maorik történelmi eseményeiről szóló mondákat, leginkább népek és családok eredetmondáit. Hiánypótló mű volt a maga korában, az biztos, és biztosan ma is sokan alapnak tekintik/használják. Gondolom ezt abból, hogy pont a sacred-texts.com oldalon tették közkinccsé, lévén százötven éves. Én is onnan olvastam. Örülök, hogy olvashattam, és tisztelem George Greyt, hogy új-zélandi kormányzó korában fontosnak tartotta ezt összeszedni. Nem sok államhivatalnok csinálná utána.

Várkonyi Nándor könyvei miatt kezdtem bele, és nem bántam meg. Folyik ebben a vér rendesen, de nem jobban, mint egy átlagos görög mítoszban. A szereplők kb. ugyanolyan sértődékenyek. Legfeljebb többször esznek embert. Na, azért az ki-kicsapta a biztosítékot, de szerencsére nem tengtek túl a kötetben ezek a mondák. És ott vannak ellensúlynak a valóban vicces tricksterek (pl. Maui), a családtörténetek belevaló ősanyákkal és ősapákkal, a maori arisztokrácia modora és divatirányzatai (komolyan!), meg az a rengeteg testvér-mese a kötet első felében. Nem feledkezve meg a polinéz népek rejtélyes őshazájáról, amely Új-Zélandtól nyugatra található, de nem Ausztrália. Hajrá, Várkonyi! 

Persze sok minden idegen az európai olvasónak, de azért akadnak bőven ismerős elemek is. Nemzetközi mesemotívumok messzire elérnek. Meg a viktoriánus gondolkodás is. Mert attól a gondolattól főleg a kötet második felében nem tudtam szabadulni, hogy az emberevős részeken jottányit se szelídített Grey, de valahogy nincs előttem, hogy ezek a maorik ilyen szemérmesek lettek volna a szerelmi életüket illetően. Nem azért mondom, de nem szeretem, ha átdolgozók belemásznak az olvasmányélményembe, főleg, ha olyan szövegekről van szó, amelyek százötven éve még az élő tradíció részei voltak, de már a gyűjtő életében halni kezdtek az adatközlők.

Ja, adatközlőkről egy szó nincs a kötetben, csak általánosságban utal rájuk a bevezetés…
Viszont a végén van egy szakzsargonban írt (tehát valószínűleg komolyan gondolt) tanulmány a maori zenéről is.

Ezt 2017. szeptember 28-án írtam.

Pontszám: 10/8

Kiadási adatok: London, John Murray, 1855. 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr3915507562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása