Sokféle könyv létezik. Van, amelyik gyomorszájon vágja az embert. Van, amelyik megsimogatja a fejét. Más torkon ragadja, és nem engedi el többé. Előfordul olyan, hogy egy könyv vállon veregeti az olvasóját, sőt olyan is, hogy csak mérhetetlen magasságból néz le rá megvetően. De olyan könyvvel nagyon ritkán lehet találkozni, amelyik a legelején meglepetésszerűen elkapja a kezemet, aztán vonszol maga után tökön-paszulyon át, ahogy a jó barát, amikor sürgősen és halaszthatatlanul mondani akar valamit. Valami fájdalmasat, szépet, vicceset, komolyat, fenyegetőt, felemelőt, valamit, amit egyszerűen muszáj elmesélni, üljél le a fenekedre, azt' hallgassad végig, értve vagyok?

Ez a hasonlat nem pusztán esztétikai értékkel bír. Olvasás közben nagyon gyakran éreztem úgy, mintha közeli baráttal beszélgetnék, akivel egyrészt egyezik az emlékeink jó része, másrészt hasonlít a véleményünk is. Ami a véleményünket illeti: nem egyszer köszöntek vissza a regényben olyan cselekmény- és szófordulatok, sőt tulajdonnevek, amelyekre jó nagyokat tudtam bólintani, „aha, én is pont így mondanám”. Ami az emlékeinket: a mű sok-sok utalása népmesékre, könyvekre, filmekre, sőt blogbejegyzésekre majdnem mindig célba talált nálam. Nem állítom, hogy mindegyiket felismertem, de 90%-ukat biztosan.

Ami a „fantasy” címkét illeti, szerintem kell rá, de érdekes, hogy azok a részei tetszettek a legkevésbé, amelyek közvetlenül merítettek az – általam szégyenletesen kevéssé ismert – fantasyirodalomból. Vérhold, egyebek… nekem kicsit kilógtak a történetből, szerintem nyugodtan megállt volna a cselekmény nélkülük is. Magyar népmesékre építő fantasy – nagyon helyes, sok ilyet még!

De ha nem fantasyként olvasom, akkor is működik. Mert ahogy egy kedves értékelő megjegyezte: ez bizony felnőttmese, tizennyolcas karika nélkül.* Azaz sem a szexualitás nem teng túl benne, sem az aortás vérzés,** ellenben olyasmit tud adni az olvasónak, aminek teljes befogadásához (például a fenti utalások felismeréséhez) érettség és tapasztalat kell. No meg népmeseismeret. Ami az előző kettővel nagyon, de nagyon szorosan összefügg – aki nem így gondolja, az gondolkodjon még a dolgon egy kicsit. A legtöbb népmese, különösen, ha nem cenzúrázzák gondos felnőttkezek, egyáltalán nem a simogatós fajtából való, sokkal inkább a gyomrost adó fajtából. Bár ebben a regényben mindkettő megtalálható, meg még a nevelő fajta is (ami egynémely – koruk szerint – felnőttekre is ráfér, khm). Olyan, amelyikkel egy ötéves gyereknek meg lehet tanítani, hogyan vigyázzon magára az utcán, és olyan, amelyik a felnőtt jó mélyre fojtott, elfelejtett tudattartalmait mozdítja meg – vagy éppen a rekeszizmát lépteti működésbe.

A stílus láthatóan szintén gondos munka eredménye, éppen úgy, ahogyan a jó mélyen megalapozott háttér. Érzékletes, kidolgozott. Az illusztrációk az én e-könyvemben persze nem érvényesülnek úgy, ahogyan papíron érvényesülnének, de bármennyire gyönyörűre sikerültek, nekem őszintén szólva nem hiányoztak volna, ha nincsenek. Bocsánat az illusztrátortól – tényleg fantasztikus munkát végzett. Csak hát az a helyzet, hogy a nyelv ezek nélkül is láttatja, amit láttatnia kell. 1 db kifogásom van, de azért majdnem, igazán majdnem levontam egy pontot. Lehet, hogy ez az én egyéni bolondériám, de a határozatlan névelők túlzott használatától a falnak megyek. Tízből kilencet kihajigáltam volna a regényből. Nem bírom az anglicizmust, pont azért, mert angolul is olvasok. Nagyon idegesít, ha magyar szövegben látom. Bocs. De az utolsó ötven oldal rávett, hogy ezt is elfelejtsem.

Szóval ajánlom ezt a könyvet a hozzám hasonló felnőtteknek. És nem állítom, hogy érettség, tapasztalat és népmeseismeret nélkül a regény nem élvezhető, sőt! Csak azt állítom, hogy amennyiben az olvasó nehezen áll rá ennek a mesének a hullámhosszára,*** akkor – nyugodtan tegye vissza a polcra, és szedje le tíz év múlva. Mert ez még ott lesz, az tuti. Mi, vének addig még újra is olvassuk párszor. 

* Lásd GytAnett értékelését a Molyon.
** …azaz nincs benne semmi olyasmi, ami miatt a tizennyolc év alattiak magától értetődő természetességgel keresik a felnőtt tartalmakat, tisztelet a kivételnek… :)
*** (és nem azért – ami szintén elképzelhető és érthető –, mert nem „hozzám hasonló”, hanem másfajta felnőtt, másfajta ízléssel)

Ezt 2017. október 4-én írtam. 

Pontszám: 10/10