Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Anekdoták minden mennyiségben (Jókai Mór: A debreceni lunátikus)

2020. március 06. - Timár_Krisztina

Hogyan készül a Jókai-kisregény?(Nota bene: a bácsi tudott rövidet írni. Csak nem mindig akart.) Végy egy anekdotát.Tégy belé egy szekérderéknyi klasszikus vígjátéki szereplőt, a pénzéhes öregtől kezdve az epekedő ostobán keresztül az életrevaló ifjú szerelmesekig.Rendezd őket két-három klasszikus…

Tovább

A romantika alapszíne a fekete (Petőfi Sándor: Az apostol)

Boldogult úrfikoromban többször is olvastam ezt a feketénél is feketébb históriát. Lehet nyugodtan: kb. egy órába telik az elolvasása, haladós szöveg, egynémely sorai meg is tudnak ragadni az ember fejében. A szőlőszemes nagymonológért persze rajongtam, mivel romantikus voltam én is, jól fejlett…

Tovább

Fecsegés, sár, fájdalom, napsugár (Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok)

Nem igazság, hogy pont akkor szedtem elő ezt a könyvet szombat estére, amikor mindenestül Várkonyi hatása alatt vagyok, és tegnapelőtt fejeztem be az Íliászt. Nem igazság. Hrabal annál sokkal több figyelmet érdemel, amennyit én neki most adni tudtam. Hrabal meg ez az egész hrabali világ,…

Tovább

Háború a sors akaratából, androidokkal (Homérosz: Íliász)

Amikor belekezdtem, tíz pont volt. A harmadánál maximum hat. Útközben a nulla és a nyolc között villódzott, de azt nem gondoltam volna, hogy a végén kilenc lesz. Nem az én világom. Nem mondom, hogy sose volt az, mert Trencsényi-Waldapfel-olvasó kölyökkoromban megbolondultam Akhilleuszért meg az…

Tovább

Sűrített kultúra, világmagyarázat és pszichoanalízis (Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék)

Gyerekként olvastam. Felét se értettem.Most újra. Tavaly december óta, persze megszakításokkal. Általában napi egyet, az utóbbi héten négyet-ötöt is, mert nem akartam még két hónapig húzni. Állandó társnak (is) remek. Nagykorúaknak!A kötet ugyanis olyan meséket is tartalmaz, amelyek nem feltétlenül…

Tovább

Szlovákia. Móriczi világ női szemmel (Timrava: Hősök)

Ezzel az ajtónyitogatós olvasásommal megint jól jártam.  Móriczi világ, realista-naturalista stílusban, női szemmel.* Az írásmód tetszik (jó megfigyelőképességen alapuló, okos, többszólamú szövegek), az ábrázolt világ annyira nem, konkrétan semmi pénzért nem élnék benne, de ez nem a szerző…

Tovább

Fegyelmezett, rettentő csodavilág (Isaac Bashevis Singer: A lublini mágus)

Fura könyv, hol tetszett, hol nem. Nem mondanám, hogy az én könyvem, pedig sok minden van benne, amit egyébként szeretek. Bele se néztem a fülszövegbe, és milyen jól tettem: az egész cselekményt összefoglalja, beleértve a végkifejletet.* Így viszont éppen csak sejtettem, mire számíthatok, és…

Tovább

Többet látni, mint amennyit embernek látnia lehet és szabad (Joseph Sheridan Le Fanu: In a Glass Darkly)

Megmondtam, hogy ha én még egyszer belekezdek egy négyszáz oldalon felüli klasszikus gótikus műbe, akkor lőjetek le!Erre föl mit csináltok?! Nem lőtök! Így számítson rátok az ember…Na jó, azért nem volt ez olyan rossz. Csak poros. De nagyságrendekkel jobb, mint az Uncle Silas. Mondjuk, annál nem…

Tovább

Egy vár, amelyben mindenki rab (Vladimir Bartol: Alamut)

Nagyon ijesztő, kiválóan megírt, könnyen olvasható, hajnali-egyig-le-nem-tehetősen izgalmas, fojtogató hatású példázat a fanatizmusról. A középkorban játszódik, 1938-ban (!) íródott, sajnos időtlen, kortól és kultúrától független. Szlovén író műve, a jelek szerint világhírű, mindenesetre az 1001-es…

Tovább

Fekete humorú vásári komédia, háttérben egy nemzedéknyi brutalitással (Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus)

Ez a könyv egy (több) csirkefogóról szól, minek megfelelően már a címe is csalás.Annak kéne odaírva lenni, hogy „Grimmelshausen összes művei”. Maga a Simplicissimus csak az első kötetet teszi ki. A többi annak az első, második, x-edik folytatása. Értsd: Grimmelshausen már a XVII. században rájött,…

Tovább
süti beállítások módosítása