Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Szenegál. Visszafogottan elmesélt válságok (Mariama Bâ: So Long a Letter)

2020. március 08. - Timár_Krisztina

mariama_ba.jpgFontos könyv, okos könyv. Örvendetes, hogy megírták, hogy lefordították, hogy igyekeznek terjeszteni. No de mindjárt az 1001-es listára tenni… hát annyira nem jó.

Egyetlen hosszú levél az egész kisregény, egy szenegáli nő monológja egy másik szenegáli nőhöz: baráti, fájdalmas, vallomásos, sebfelszakítós, sebgyógyítós; házasságról, családról, szerepekről, remélt jövőről. Mindaz, ami elhangzik benne, aktuális ma is, nálunk is – ne legyenek illúzióink. A társadalom alapegysége pediglen a család, ugye…

Változó világ lenyomatát őrzi a szöveg, olyan világét, amelyben egyesek a hagyományok fenntartásában találják meg az életük értelmét, mások éppen azok elfeledtetésében. És egyáltalán nem biztos, hogy az előbbiek tartják fenn a világot. A hagyományokhoz való ragaszkodás jegyében családok bomlanak fel, emberek maradnak magányosak, új kapcsolatok köttetnek – és vagy jól járnak vele a felek, vagy nem, de leginkább vagy nem. Akár a nőről van szó, akár a férfiról.

Sok-sok különféle szerepet vonultat fel a könyv, variációkat egy témára, minden oldalról figyelmes szemmel megvizsgálva. A tárgyilagosság hiányát, azt aztán nem lehet felróni neki. Még a legsúlyosabb válságokat is olyan visszafogottan tudja elmondani az elbeszélő – nem mintha nem vele történnének, annyira azért nem, de mintha egyszerre nézné belülről és kívülről. Igazságos, józan, másokkal és önmagával szemben is kritikus, és hamar megnyugszik, ha nagy erőfeszítésébe kerül, akkor is. Igaz, ennek a nyugalomnak időnként az az ára, hogy hamis illúziókba ringatja magát: meg van győződve arról, hogy ő ezzel mindent megold. Mindent. Aha.

Szóval fontos, okos könyv, éljen és hurrá, hogy ilyenek is megjelennek – de az egyéni stílus, a nyelvi erő, az sajnos hiányzik belőle. Ez a regény nem ragadja meg az olvasó figyelmét, inkább elengedi, és hagyja kalandozni.

Vagy a fordító nem értette a dolgát igazán.

Vagy nem én vagyok a megfelelő olvasó. 

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2018. január 27-én írtam. 

Pontszám: 10/8

Kiadási adatok: Heinemann, London, 1989. 90 oldal, Modupé Bodé-Thomas fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr9915510054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása