Ursula K. Le Guin kedvéért fogtam bele életem második (és első végigolvasott*) Galaktikájába. Annyian és annyiszor ajánlották már nekem, csak hát időnyerő nélkül egyelőre esélyem nem volt. :( Nem is lesz mostanában, de biztos, hogy előbb-utóbb sort kerítek rá, mert valóban az ő novellái bizonyultak igazán maradandó élménynek az antológiából.

Különben nagyon jó ötletnek tartom, hogy összeállítottak egy Galaktikát csupa női író által írt műből, meg még egy esszé is belekerült a női írók szerepéről a sci-fiben. (Ez egyébként le se esett, csak amikor már nálam volt a kötet, és végignéztem a tartalomjegyzéket. Le Guin érdekelt, a többi hab volt a tortán.) Akkor is jó ötlet – és körültekintő a megvalósítása –, ha nem igazán vették komolyan, hogy tényleg minden novella a sci-fi műfajába tartozzon. Egy kicsi fantasztikum már bőven elég volt, hogy belekerüljön egy szöveg.

Majdnem hozzátettem, hogy „…meg a színvonal”, de aztán visszafogtam magam, mert a színvonal sajnos nem minden novella esetében számított… de az, hogy gyengébb munkák is belecsúsztak, bármelyik antológiával előfordulhat, szóval ezt igazán nem fogom felróni neki. Éljen a szerkesztő, láthatóan értő kézzel válogatott.

Vannak itten Földre látogató űrlények, intergalaktikus hüllők, idegen bolygón új életet kezdő emberek, időutazók, szuperszámítógépek működtetői, jövőbeli társadalmak képviselői, szóval igen változatos a kép. Itt-ott ügyesen elhelyezve lélektani novellák is akadnak, némely fantasztikus vonulattal kiegészítve, az Egy randevú tükrében igen ügyes fordított világot tár az olvasó elé, vagy inkább hibrid világot, amely ismerős is meg nem is, az Útvesztőben kicsit átmegy kísértettörténetbe, kicsit pszichothrillerbe, a vége meg egyszerűen csak szép, Le Guin nevével eladódik egy misztikus történet minden tudományosság nélkül (A fehér szamár), no meg egy számomra igen élvezetes filozofikus írás 1 db Velencében rekedt űrlénnyel (A hajótörött idegen első jelentése Derb nagyurának). És belekerült egy olyan novella is, amelyiknek tudományossághoz az égegyvilágon semmi köze, és fantasztikumhoz is csak annyi, hogy olyan korban játszódik, amelyben egy ilyen történet elképzelhetetlen lenne – viszont piszok jó, az egyik legjobb írás a kötetben: mondanivalója is van, humora is van, az elhelyezése is erősíti a hatását. Úgyhogy nem is árulom el, melyik az, jöjjön rá mindenki magától. 

De tényleg Le Guin a legjobb. Főleg a nyitó írás, A minta. Az az igazi jó fajta irodalom, amelyik szórakoztat is, komolyan is kell venni, többszöri olvasás után is tud újat mutatni, akár fel lehetne vetni vitaindítónak, és úgy eredeti, hogy közben megfelel a műfaja minden követelményének. Ja, és még szépen is van megírva. Ünnepélyesen megígérem, hogy fogok még Le Guint olvasni. Majd.

Köszönöm szépen az ajánlást bfg3 molytársnak, és a válogatott viszontagságok leküzdése árán véghezvitt kölcsönzést Iarasnak.

* Majd végig kéne már olvasni a bizonyos legelsőt is, amelyik meg is van itthon, Hamvas és Várkonyi kedvéért vettem meg annak idején, de sok más csuda is megbújik benne, csak majd egyszer…

Ezt 2018. január 19-én írtam. 

Pontszám: 10/8