Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Fordulatos, játékos és halálosan komoly posztmodern (Venko Andonovszki: Boszorkány)

2020. március 11. - Timár_Krisztina

Okos könyv, szép könyv, nagyon jól megírt könyv, csak nem nekem való. De amíg ilyeneket jelentetnek meg magyarul a környékbeli népek irodalmából (is), addig nincs gond. Ha valaki macedón irodalmat keres, ezt nyugodtan leveheti a polcról. A téma elengedhetetlenül fontos, és ritkán beszélnek róla,…

Tovább

Példázat a diktatúráról és a követhetetlen hatalomról (Sütő András: A szuzai menyegző)

Újraolvasás vége. Na, ez tényleg nagyot üt. Anno huszonévesen is fölfogtam, hogy itt nem kétezer-háromszáz éves, hanem nagyon is aktuális eseményekről van szó, de ennyit, mint most, biztos nem értettem meg belőle. Az pedig egész biztos, hogy többedik olvasásra is marad benne „anyag”. Sajnos…

Tovább

Gyönyörű szimbólumok, nyomasztó nevetés (Tamási Áron: Énekes madár)

Újraolvasás vége. Egyszer vizsgára kellett olvasni. Azóta ennek is lejjebb ment az ázsiója két ponttal, sajna… Elhiszem én, hogy korszakos jelentőségű mű, és százszor inkább ez, mint egynémely népszínművek, amelyeket most nem nevezek meg – de ha nem volnék magyar szakos, és nem tanultam volna meg…

Tovább

Kongói Köztársaság. Európa történelme új nézőpontból (Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta)

Elképesztő, miket meg lehet találni magyar fordításban. Ennek a könyvnek az írója, Emmanuel Dongala például a Kongói Köztársaságban született és élt majdnem hatvanéves koráig. Szóval most már elmondhatom, hogy onnan való szerzőtől is olvastam. Ráadásul olyan könyvet, amelynek bőven van magyar…

Tovább

Semmi sem biztos, csak a halál – ja, nem (Voltaire: Candide)

Újraolvasás vége. Azér' most tényleg büszke vagyok magamra. Gondolkodtam, hány pontot érjen a büszkeségem. Legalább egy pont levonással honorálni akartam ifjúkori utálatomat a regény iránt, csak hát ott volt az a 61%, amennyin állt a Molyon, és amennyinél azért jóval többet érdemel… meg ott volt a…

Tovább

A történelem előtti emlékektől az atomkísérletekig (Miloslav Stingl: Keresztül-kasul Mikronézián)

Méltatlanul olvasatlan könyv. Ha Stingl többi írása is ilyen, akkor sokkal többet kéne forgatni őket. Miközben ezt olvastam, egy másikat is beszereztem már.* Minden alkalmat megragadok, hogy művelődjem a déli félgömb kultúráiból (na, ugyan miért), és mivel a térség irodalma sajnos jórészt…

Tovább

Ki mondta, hogy a címszereplőről kell szólnia? (Arany János: Bolond Istók)

Újraolvasás vége. El nem mondhatom, mennyire büszke vagyok magamra, hogy az én öt csillagomtól mászott fel a Molyon 74%-ról 75%-ra ez a kicsi csoda. Megértek mindenkit, aki lecsillagozza/lepontozza: ehhez nem elég a türelem. Ehhez vadonatúj olvasási stratégiát kell kidolgozni. Mindenekelőtt…

Tovább

Mintha alternatív történelem volna (Anna Komnéné: Alexiasz)

XI. századi bizánci történelem egy öreg középkori apáca tollából. Ki az, akinek nem dobban meg ennek hallatán a szíve?  Akárhogy forgatom, erre nem lehet tíz pontnál kevesebbet adni, mert amit levonhatnék, azt magamtól vonnám, nem Anna Komnénétól. Esetleg szegény Passuth Lászlótól, hogy ha már…

Tovább

Keserű komédia (Molière: Tartuffe)

Újraolvasás vége.Nna, csak fölment kilenc pontra. Többet nem adok. Juszt sem.Diákként nem értettem, hogy mitől komédia. Pedig még meg is néztem színházi felvételen, színészóriásokkal, az néha tényleg vicces volt, de valahogy nem tudtam nevetni rajta. Most se tudok. Csakhogy most már nem is hiszem…

Tovább

Mozambik. Elnyomás, elfojtás, emlékezés, felejtés (Mia Couto: Az oroszlán vallomása)

Afrika irodalma, még mindig. A mágikus realizmus még hiányzott a palettáról,* most rákerült az is. Hogy féltem ettől a könyvtől. Hónapokig csak kerülgettem. Aztán néhány óra alatt elfogyott. Nem mintha olyan könnyű holmi volna. A gyorsaság inkább a stílusnak köszönhető. Az íróénak is, meg a…

Tovább
süti beállítások módosítása