Jó válogatás, sok minden belefér. Fele részt angol, fele részt magyar nyelvű szövegek,* fantasyk vagy realisztikus történetek több-kevesebb fantasztikus elemmel: tényleg az a legjobb szó rá, hogy „spekulatív irodalom”. Ha jól tudom, ez volt a szerző első önálló novelláskötete. Kár, hogy magánkiadás, igazán megérdemelt volna egy jó szerkesztőt. Sokkal jobban „kijött” volna a novellák értéke. Mert van nekik bőven, ahhoz kétség nem fér.

Ha tudnék novellát írni, ilyeneket szeretnék én is, de tényleg. Legalább kilencvenöt százalékuknak olyan ötlet adja az alapját, hogy én, ha négybe vágással fenyegetnének, akkor is képtelen volnék hasonlót kitermelni az agyamból. Sütő Fanni sablonosnak induló sztorikból is minden további nélkül ki tud hozni valami újat. A vége felé már a sárga irigység evett, hogy ez is mekkora, ez is, ez is, mér nem nekem jutott eszembe?! Főleg az angol nyelvűek jelentettek elmenyomorító nagy élményt.

A megvalósítással már egyáltalán nem mindig voltam kibékülve. Itt is az angol nyelvű novellák bizonyultak jobbnak, rosszindulatú sejtésem szerint azért, mert ha az ember nem az anyanyelvén ír, kevésbé tudja túlbonyolítani a stílust. Ugyanis a magyar nyelvűeknek elsősorban a stílusával van bajom: hemzsegnek (nem túlzok) bennük az oda nem való – bocs a kifejezésért – sallangok. Vagy csak az én ízlésem berzenkedik, ha kizárólag díszítésre használt költői eszközöket látok. Ha egy hasonlatnak, metaforának, alakzatnak nincs konkrét célja, nem épül bele szervesen a szövegbe, csak arra való, hogy „szép legyen”, akkor nézetem szerint annak abban a szövegben nincs helye. A novella nincs rájuk szorulva, megáll nélkülük a lábán. Ha viszont szervesen beépül, nem lehetne mással kicserélni, akkor már arra való a szépsége, hogy kiemeljen, hangsúlyt adjon, hozzájáruljon a hatáshoz – akkor már nem áll meg nélkülük a lábán a novella. A magyar nyelvű novellák sokszor elkövetik ezt a hibát, minél hosszabbak, annál inkább. Az angol nyelvűek nem tudják. (Akad bennük sallang helyett nyelvtani hiba, de az sokkal-sokkal kevésbé zavart. A szerző helyében én is hasonlókat követtem volna el, ez tényleg kivédhetetlen, ha idegen nyelven ír az ember.) Na, ezeket tudta volna egy jó szerkesztő (meg egy korrektor) kigyomlálni.

Különösen tetszett a novellák humora. Azokhoz a bizonyos ötletekhez kapcsolódik ez, amelyeket az értékelés elején emlegettem. Hiszen ha kiforgatja az ember a megszokottat, mert valami újdonsággal áll elő, mert szembemegy az elvárásokkal, akkor az gyakran együtt jár azzal is, hogy a kontraszthatás nevetést kelt. A legjobb példa erre a kötetben szereplő népmese-átdolgozás. Fel is idézi a Grimm-mesék világát, de a legváratlanabb helyeken módosítja is azt, az olvasónak meg fülig ér a szája. Persze az is előfordul, hogy a változtatás nem jár együtt nevetéssel, ellenkezőleg: borzongató vagy felemelő hatást kelt. Ebből is akad a kötetben elég. Még horrornovellát is tartalmaz.

Szóval, ahogy már mondtam, jó válogatás. Fogok még olvasni a szerzőtől. Köszönöm, hogy ezt is olvashattam.

* Nem, nem ugyanazok a novellák jelennek meg két nyelven, a két nyelv különböző történeteket jelent.

Ezt 2019. május 1-jén írtam. 

Pontszám: 10/8