Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Apró események, ijesztő erők, eltűnő határok (Guy de Maupassant: Le Horla)

2020. május 10. - Timár_Krisztina

Klasszikus horrort (leánykori nevén rémtörténetet) olvasni jó. Kevés akció, sok feszültség, nagyító alá vett és óriásira növesztett lélektani hatás. Maupassant idejében jóval alacsonyabban volt az ingerküszöb, mint most, ennek megfelelően tulajdonképpen itt is alig történik egy-két szörnyűség –…

Tovább

Ötletszerűség, változatosság, önirónia, karikatúra (Mert a Csodának nincsen párja – Csinszka összegyűjtött versei)

Azt gyerekkorom óta tudtam, hogy Szendrey Júlia írt verseket, de hogy a másik "nagy özvegy", Boncza Berta is, arról nagyon sokáig fogalmam se volt. Amikor lett róla fogalmam, valamiért akkor sem tartottam igazán számon. Aztán egyszer hirtelen felindulásból megvettem az összes verseit, mert ha már…

Tovább

Urban fantasy, mini-disztópia, mese, mágikus realizmus (Sütő Fanni: Csudapest világvége)

Jó kis válogatás lett ez, direkt arra kitalálva, hogy helyre tegye az ember lelkét járvány és bezártság idején. Vagy éppen segítsen veszélytelen módon kiélni a félelmeit. Novellák, versek, illetve egy hosszabb elbeszélés került a kötetbe, amely egyébként a szerző és a kiadó jóvoltából ingyenesen…

Tovább

Mekk Elek és az egymás ellen kijátszott lehetséges világok (Ludvig Holberg: Klimius Miklósnak föld alatt való útja)

Nem a mai olvasási kultúránkhoz szabták ezt a regényt (miért tették volna, 1741-es), de azért nem véletlenül ásta elő a Galaktika Baráti Kör a nyolcvanas évek végén. Olvastam már fantasyt is, sci-fit is abból a korból, amikor ezek a műfajok még nevet se kaptak, Holberg regénye pedig éppen csak egy…

Tovább

Közeli és távoli, keserű és félelmetes, és még szép is (Galgóczi Erzsébet: Kettősünnep)

Hogy mi fog meg engem ezekben a novellákban, azt részint nehéz megmondani, részint könnyű.  Kezdem a könnyűvel. Falusi kisközösségek a világháború végén és után, téeszesítés, tanyavilág és motorkerékpár, parasztok, katonák, első generációs értelmiségiek, akik naiv vagy kevésbé naiv módon az útjukat…

Tovább

Két történet a távozásról (Rainer Maria Rilke: Herbst ​/ Ősz)

Könyvtári selejtezésből mentett, vékonyka kötet, inkább csak füzet, kívülről alig mutat valamit, ugyan hány olvasója lehetett. Vagy inkább hány nem. Pedig megérdemli, hogy lapozgassák. Nemcsak Rilke kedvéért.  Kányádi Sándor kiválasztott tíz verset a Képek könyvéből, és úgy rendezte el őket, hogy…

Tovább

Amur menti nép- és egyéb mesék (A nyírfa-fiúcska)

Ez a kötet kétféle mesét tartalmaz: amelyik nagyon érdekel, és amelyik semennyire. Szürreális építmények, fantasztikus utazások ezen a világon és odaát, ügyes és bátor harcosok, akik mindenkit megmentenek, fura eredetmítoszok – ez mind rendben. Ugyanitt érdekességek a kelet-szibériai népek…

Tovább

Hogyan szültek a nők a XVIII. században? (Heinrich von Crantz: Bába mesterségre tanitó könyv)

Fogalmam sincs, honnan van meg nekem itthon az első magyar bábakönyv, azaz szülészeti kézikönyv, de valami egészen elképesztő módon le tudta kötni a figyelmemet a maga alig kétszáz oldalával (illusztrációkkal együtt). Egész biztos, hogy kutatómunkához (értsd: regényíráshoz) szereztem be annak…

Tovább

Mitikus-ironikus hanti identitás (Maria Vagatova: A kis tundrai ember)

Régóta szeretnék a szibériai népek irodalmával alaposabban megismerkedni. Tudom, hogy ez a roppant terület egyáltalán nem egynemű, sem földrajzilag, sem nyelvileg, sem kulturálisan. Egyáltalán nem valami óriási, hideg sivatag. Sőt. Ráadásul meglepően sok minden olvasható a különböző szibériai…

Tovább

Hagyományos történetek a magyar nyelvterület minden részéről (Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén)

Avagy: Ha valaki nem tudná, mivel kösse le otthon kisiskolás csemetéjét (meg vele együtt saját magát is) karantén idején, nem kell tovább keresgélni, megtalálta a tutit.  Szokás szerint hiánypótló alkotás a Ribizli, ahogy azt a szerzőtől/újramesélőtől már megszokhattuk.  Őszintén szólva meglepett,…

Tovább
süti beállítások módosítása