Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Szimbólumok a világ közepén (Mircea Eliade: A szent és a profán)

2022. október 07. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége. Életem első Eliade-kötete volt annak idején. Amilyen kis rövid, zsebkönyv méretű írásocska, pont olyan óriási műveltséganyaggal van megírva. Kétszáz oldalas esszé arról, hogy hogyan gondolkodik a világról a vallásos és a nem vallásos ember. Akármelyik kategóriába tartozol,…

Tovább

Példázat a mindenkit összeroppantó hatalomról (Székely János: Caligula helytartója)

Újraolvasás vége. De jó lenne egyszer színpadon látni. Levegőt alig kapnék.  Adj az átlagos, illetve az átlagosnál tisztességesebb és szelídebb ember kezébe hatalmat, aztán nézd végig, ahogy cselekedeteiben pontosan azzá a zsarnokká válik, akit a legmélyebben megvet. Pech, hogy közben megmarad a…

Tovább

Szentek élete űroperában (On Sai: Scar)

Soha nem olvastam még sci-fit, amelynek a világába ennyire szervesen és magától értetődő módon épült volna be a vallás. Ha fantasztikus irodalmat olvasok, elsősorban a háttérvilággal lehet engem megvenni – itt is a sci-fi műfaji követelményei és a keresztény (közelebbről római katolikus)…

Tovább

A tudattalan kommunikál a tudatossal (Szepes Mária: Álomszótár)

Óvatosan közelítettem ehhez a könyvhöz, mint úgy általában az ezotériához, de nem kellett volna.  Már az alapkoncepciója is nagyon érdekes. Abban az időszakban jelent meg, amikor már nem igyekeztek elfojtani az irracionálist a művészetben, de még nem kezdődött el a bóvlidömping. (Mondjuk, Szepes…

Tovább

Mintha se ide, se oda nem tartozna (Hú-péri-hú Öreg)

Szeretek olyan egzotikus irodalmakban kutakodni, mint a finnugor nyelvű népekéi, különösen, ha a népművészetükről van szó. Népköltéseket, népmeséket sokat olvastam már tőlük. Természetesen a konkrét szerzővel bíró szövegeik is érdekelnek. Mivel főleg Oroszországban élnek, „oroszországi nemzetiségek”…

Tovább

Karnevál felülnézetből (Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége)

Tarja Kauppinen második regénye többféle értelemben véve is játék, de ez egyik értelemben véve sem jelent felhőtlen vidámságot vagy komolytalanságot. Szórakozást igen, a maga sajátos módján; a komikum ugyanis, amely meghatározza a regényvilágot, szatirikus és keserű. A játék ráadásul tágabb is…

Tovább

Az eszményi vezető életre kel (William Shakespeare: Henry V)

Nincs Agincourt Shakespeare nélkül. Amikor Keegan könyvében láthattam, hogyan nézett ki a közkatonák számára egy késő középkori csata, már tudtam, hogy ezt a drámát nem úszom meg. Nem mondom, hogy folttalan élvezet, de nagyon érdekes figyelni, hogy hogyan oldották meg egy csupasz színpadon, függöny,…

Tovább

Lassú utazás befelé (Jacob Böhme: Christosophia)

Boldogult úrfikorom egyik komoly frusztrációja vált véglegesen múlttá, amikor úgy csukhattam be ennek a jámbor barokk vargának a könyvét, hogy még ha nem is értek mindent kristálytisztán, azért legalább azt értem, hogy mit nem értek.  Böhmét olvasni rendkívül nehéz. Ha költészetnek tekinti az ember…

Tovább

Az egészséges férfi személyiségről, jungi nézőpontból (Robert Moore – Douglas Gillette: King, Warrior, Magician, Lover)

Az alapgondolat rendkívül érdekes, akár meglepő is lehet. Abból indulnak ki a szerzők, hogy miközben a női személyiségmintákról és szerepekről örvendetesen sokat írnak és beszélnek az utóbbi évtizedekben, arról jóval kevesebb szó esik, hogyan épül fel és érvényesül megfelelő módon egy egészséges…

Tovább

Dél-Szudán. Egy új állam kisember-történelme (Stella Gitano: Withered Flowers)

Erős kis kötet, minden nemzeti irodalomnak ilyen kezdést kívánok. Azok a fajta novellák ezek, amelyek megmutatják a helyit, de mindig megtalálják benne az általános emberit is. Az ilyenekért jó világolvasást tartani.  Dél-Szudán a Föld legfiatalabb független és elismert állama, 2011 óta létezik és…

Tovább
süti beállítások módosítása