Középkori elbeszélések gyűjteménye, amelyekre a későbbi korok írói rengeteget építettek? Ebből való egy Thomas Mann-regény és legalább egy Shakespeare-dráma alapötlete, Mikszáth számos novellájának magva? Ide vele!!!

Nos, annyira sajnos nem jó, mint amilyen a híre. Legalábbis nem az egész.
Népi történetek ezek, mesék és anekdoták és legendák és anekdotamesék és legendamesék, amelyek ókori kalandregények és komédiák, sőt történetírók örökségét viszik tovább, persze középkori ízlés szerint telinyomva népmesei elemekkel, rettenetes bombasztokkal (horrorisztikus és szexuális motívumok dögivel, némi középkori bájjal) és/vagy vallásos tanulságokkal, annál is inkább, mert a rövidebb történeteket annak idején prédikációk alapjának használták. Igen, a horrorisztikus és szexuális tartalmakat is, éppen úgy, mint a szentek (itt egyértelműen fiktív) legendáit.

Nincs is ezzel a világon semmi bajom, pont az ilyen katyvaszokat szeretem – ha, mondjuk, Borges írja őket. Vagy Calvino. Vagy Jókai, vagy Mikszáth. És nem, nem az a gondom, hogy ezek a szövegek másfajták, mint az általam megszokott szerzők művei. Annyi eszem van, hogy azt ne kérjem számon rajtuk. Az a gondom, hogy nincsenek azon a színvonalon. Pedig a fülszöveg szerint ez a válogatás a Gesta Romanorum legszebb történeteit tartalmazza. Anyám, borogass, milyenek a csúnyák???

Azért volt, amit szerettem. Volt, amiért érdemes volt megvenni ezt a kötetet az antikváriumban. A népi legendák, az ókortól örökölt módosított mondák, a fura lélektani tanmesék (még egy doppelgängeres is van!) igazi jó szövegek, még én is fogom őket használni. Csak sajnos nincs belőlük túl sok.

Ezt 2017. december 11-én írtam. 

Pontszám: 10/7