Majd' százéves, klasszikus lengyel horror, a lélektani fajtából. Igen, ilyen van. 
Csupa melankólia, éjszaka, homály, sár, csupa kísértetiesség, lélektelen mechanizmus, csupa ásás a tudattalanban.
Értő kézzel készült a válogatás. Valószínűleg az életmű legjobb darabjait tartalmazza, bár – a pontlevonás ennek szól – azért nem mind hibátlan. A szerkesztés viszont profi, mert a kötet elejére, közepére és végére kerültek a tökéletes novellák, közéjük pedig az „egyéb” kategóriájúak. Szép munka a fordítás is, bár időnként jajdult egyet az angoltanár-énem, és nem igazán értem, hogy a korrektor hogy nem szúrta ki a nagyon durva hibákat – de a semminél (ami sajnos magyar nyelven tapasztalható meg a szerző neve alatt) nagyságrendekkel jobb az angol szöveg.

Az előszó megemlíti, hogy a novellák – a kelet-európai gótikától szokatlan módon – nem nagyon tartalmaznak helybeli népi motívumokat. Hát tényleg alig találtam benne „helyi színezetet”, kivéve az első novella Baba Jaga-figuráját, azt is csak azért, mert még elevenen él bennem a Banyatanya emléke. Egyébként inkább nyugat, mint kelet felé tekingetnek ezek a szövegek, bár szerintem Kafka egész jól ellenne velük egy hideg, ködös prágai éjszakán, lámpavilágnál.

For Wrzesmian had believed in what he had been writing; for he had acquired as time went on a firm conviction that any thought, even the most audacious, that any fiction, even the most insane, can one day materialize and see its fulfilment in space and time.
„No person thinks in vain; no thought, even the strangest, disappears fruitlessly,” he used to repeat many times to his circle of friends and acquaintances.

(The Area)

Nincs meg bennük az a felszabadult, bár ördögi nevetés, amelytől egy Gogol-szöveg vagy Bulgakov Mester és Margaritája majd szétrobban, és amitől még Dosztojevszkijnek is lesz egy hangyányi humora. Viszont igenis felidézi E. A. Poe-t, R. L. Stevensont (különösen a „Strabismus” című novella kettős személyiségében mintha Dr. Jekyll és Mr. Hyde kelne újfajta életre), Mary Shelleyt, H. G. Wellst és egy kicsit Lovecraftot is, de azért mindegyiküktől különbözik.

„(…) I only wish the deepening of life. Life flows in wide, dense waves, in occurrences tied together so compactly that their divisions into years, months, days, hours, minutes and seconds is absurd. Your notion of time is simply a fanciful concoction drawn from imaginary theories.”
„Isn't time a beautiful idea? Have you read The Time Machine by that famous English author?”

(Saturnin Sektor)

Ami egyedivé teszi: a horror és az erotika (finoman szólva is) szétválaszthatatlan kapcsolata (olyan gender-kérdésekkel dobálózva, hogy csak úgy zúg) – a lélektelen mechanizmusok (vonatok, órák, Naprendszer, mikor mi) középpontba helyezése* – és persze mindenekelőtt a „semmiből valamit” teremtés romantika kori vágyának groteszkké torzulása. A (tudatos vagy tudattalan) gondolat testté válik, és ez kivétel nélkül borzalmak forrása lesz. Megannyi Viktor Frankenstein, orvosi műszerek helyett egy darab papírral meg egy tollal megáldva/megátkozva. Vagy még annyival se. Anélkül is megoldják. Volt miből felépítenie Lemnek a Solaris bolygót. Mert ő nagyon szerette ám Grabiński novelláit; többek között neki köszönhető, hogy a világ nem felejtette el ezt a klasszikust.

Ami hibát némelyik novella elkövet: ha a fentieket öncélú módon, pusztán a hatáskeltés kedvéért alkalmazza. Ami a novellák legfőbb erénye: ha a fentieket nem öncélú módon, hanem a hétköznapi világról alkotható gondolatokkal való összefüggésben alkalmazza. És olyankor az ember tényleg összecsinálja magát egy-egy apró és hétköznapi mozdulattól is, pl. hogy hátra kéne nézni.

Eventually he reduced the doubts which tormented him to this dilemma: Either there is something 'unusual' beyond me, something fundamentally different from that reality which I know as a human being – or else there is nothing, a complete emptiness.
If someone were to ask him which of these two possibilities he would have preferred to meet on the other side, Odonicz wouldn't have been able to give a definite answer.

(The Glance)

(Még jó, hogy hátranéztem. Így megláttam, hogy ne csúsztassam nagyon hátra a széket, mert sérülékeny elektronikai eszköz ül mögöttem, a szőnyegen feledve.)

* Lehet, hogy Benyák Zoltán ezt olvasta?

Ezt 2015. augusztus 11-én írtam. 

Pontszám: 10/8