Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Marokkó. Hátamon a házam (Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai)

2020. március 09. - Timár_Krisztina

Amikor elkezdtem tudatosan keresgélni különböző nemzetiségű szerzők műveit, sejtettem, hogy Marokkó esetében nem lesz túl nagy választék. Aztán persze már nem is igényeltem. Amikor kiderült, hogy létezik XIV. századi marokkói útleírás magyar nyelven, tudtam, hogy ennél extrémebbet úgyse…

Tovább

Nigéria. Kettő igbo meg egy angol, az három biafrai (Chimamanda Ngozi Adichie: Half of a Yellow Sun)

Ismerek valakit, aki a hatvanas években volt gyerek. (Ilyet igazából sokat ismerek, de most csak ő számít.) Megkérdeztem, mond-e valamit neki az a szó, hogy „Biafra”. Mondott. Sokat nem, csak annyit, hogy egyszer gyerekkorában a plébános felszólította a gyülekezetet, hogy imádkozzanak ibo*…

Tovább

Ausztrália. Mítoszok a teremtés időtlenségéből (Gadi Mirrabooka)

Értékes, hiánypótló munka, feltétlenül meg akartam szerezni, és nagyon örülök, hogy megvan. Az egyik különlegessége, hogy olyan ausztrál bennszülött mítoszokat tartalmaz, amelyek a teremtés időtlenségében játszódnak (ezt a „kort” jelenti a „dreaming” szó az alcímben). A másik, hogy bennszülött…

Tovább

Mexikó. Félig farsangos, félig böjtös (Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!)

Még februárban olvastam, és akkor nem regisztráltam az olvasást, de pontosan emlékszem, mikor történt: nagyböjt első hetében. Onnan tudom, hogy olvasás közben kegyetlenül korgott a gyomrom. :) Gasztroregényről van szó ugyanis, amelyben állandóan, de tényleg állandóan főznek, és a receptek a…

Tovább

Botswana. Elvont erők küzdenek az emberi lélekért (Bessie Head: A Question of Power)

Rémületes katyvasz. Nyilvánvalóan megérdemli, hogy olvassák, én se bántam meg, hogy belefogtam, és nemcsak azért, mert most már elmondhatom, hogy botswanai szerzőtől is olvastam. De pontozni, azt nem fogom. Egy őrült elme utazása a poklon keresztül, miközben mintagazdaságot csinálnak egy botswanai…

Tovább

Lesotho. Fekete-afrikai mágikus realizmus 1925-ből (Thomas Mofolo: Chaka)

Az Amazonon azt írják, hogy ha 1925-ben* elképzelhető lett volna már, hogy fekete-afrikai író Nobelt kapjon, akkor Mofolo megkapta volna. Akárki írta, nem túlzott. Mofolo százhetven oldalban személyiségfejlődést ír, szabályos ívet szerkeszt belőle, felvázolja egy katonaállam működését, ad egy…

Tovább

Szenegál. Visszafogottan elmesélt válságok (Mariama Bâ: So Long a Letter)

Fontos könyv, okos könyv. Örvendetes, hogy megírták, hogy lefordították, hogy igyekeznek terjeszteni. No de mindjárt az 1001-es listára tenni… hát annyira nem jó. Egyetlen hosszú levél az egész kisregény, egy szenegáli nő monológja egy másik szenegáli nőhöz: baráti, fájdalmas, vallomásos,…

Tovább

Egyiptom. Szenvedés, menekülés és személyiségépítés, meg egy halálra ítélt rab (Nawal El Saadawi: Woman at Point Zero)

Azon kívül, hogy 1001-listás könyvet kerestem Afrikából, igazából azért vettem elő ezt a szöveget, mert olyan élethelyzetekről szól, amelyekről nem sokat tudok. Látókör-szélesítés, ha úgy tetszik. Mivel a szerző (tudtommal) elsősorban nem íróként, hanem orvosként és aktivistaként ismert,…

Tovább

Bulgária. Alapos történészi munkával megírt ifjúsági regény (Vera Mutafcsieva: Pagane jóslata)

Történész által írt történelmi regény rossz nem lehet. Legalábbis akkor, ha az a bizonyos történész amúgy írni is tud.  Csudajó, hogy ez a könyv megvan magyarul, és igazán megérdemelné, hogy többen olvassák, mert olyan területen játszódik és olyan korszakról szól, amelyről aránylag kevés szöveg…

Tovább

Bosznia-Hercegovina. Posztmodern metafizikai krimi (Dževad Karahasan: Keleti díván)

Tízpontos a megírása, hat az olvasása, átlagoltam. Kellett nekem posztmodern metafizikai krimi balkáni írótól. Olyan tömény volt, hogy jobb szerettem volna valami híg oldat formájában hozzájutni. Az se használt, hogy egész héten, de még a hétvégén is korán keltem, ehhez viszont mindig csak késő…

Tovább
süti beállítások módosítása