Mondhatnám, hogy „ezzel a könyvvel megtörik a hónapok óta tartó sikersorozatom, melynek során sikerült kizárólag olyan könyveket a kezembe venni, amelyek igazán tetszettek” – mondhatnám, de nem volna igaz, mert azért előfordult ebben a pár hónapban is csekélyebb élmény, igaz, elég kevés. Maradjon is…

A fülszöveg alapján azt gondoltam, Umberto Eco posztmodern-művelődéstörténetes-nyomozós regényeihez fog hasonlítani a könyv, a címkéi alapján pedig azt, hogy mágikus realista vonásai is lesznek, de mindkét esetben tévedtem. Ami nem jelenti azt, hogy csalódtam is. Nagyon szép könyv Az Őskönyv…

Most én ezzel mit kezdjek?Alkimista akarok lenni Prágában!De minimum regényt akarok írni az alkimistákról Prágában! Vagy ha létezik még egy ilyen város, amelyik ily mértékben ontja magából a zseniális groteszkeket, akkor ott! Benyomásaim a regény fülszövegéről:Amiben süketnéma árnyjátékos, különc…

„Az Úristen füléig csak a bolondok könnyei és imái jutnak el, mivel az Isten a legfelsőbb bolond, az okosokat nem szereti!” Nagyjából a könyv felénél jöttem rá, hogy ez nem is igazán regény. Cselekménye nem nagyon van. Becsületszavamra, odáig fel se tűnt. Annyira erősen vonzott és tartott a…

Ez a könyv abban különbözik A Láthatatlan Légiótól, hogy az indulása még egészen való- és észszerű (csak úgy kb. a harmadától kezd egyre abszurdabb lenni), és többnyire komolyan veszi magát. De azért nem mindig.Meg itt nincs harmonika. Csak dob.A többi stimmel. Adott egy tábornok (se neve, se arca)…

Tetszett, jólesett, tisztelem és becsülöm, megérdemli a hírnevét, bár Sztrugackijéktól még mindig a Sánta sors a legjobb. De most nem arról írok, arról már írtam, megtekinthető és olvasható. Ez most a Stalker. Ami tetszett (nagyon is): A megfejthetetlen Zóna, amelyen sok-sok tudós, csavargó és…

Hát erről nehéz… Főleg személyes érintettség okán… Felfedezhető ugyanis némi halvány sorspárhuzam köztem és „a gyerek” között, akit ezek az (egyébként önéletrajzi ihletésű) novellák megalkotnak…De azt hiszem, már maga az a tény, hogy ennyi évtized távlatából (a novellák a hatvanas évek magyar…

Újraolvasás vége.Volt időszak, amikor én ezt a könyvet nem szerettem.Volt.Már jó régen. Akkor is csak azért, mert olyan korszakomban olvastam, amikor Jókai mellett senki meg nem állhatott.  Abszolúte megértem, hogy Esterházy csak úgy „lekálmánbácsizza” Mikszáthot a regényeiben. Amikor az ember…

2015. január 2.  Harmadik újraolvasás vége.Ez a szöveg minden olvasással jobb lesz. Hogy a bánatba' csinálja? Még emlékszem az első olvasásra, voltam vagy tizenhat éves, és nem értettem, mi a baj a Vauquer-házzal, nekem annyira hangulatos… hát, azt hiszem, felnőttem, mert most már értem. Sőt, azt a…

Újraolvasás vége. Töprengés. Amihez kétség nem fér: ez a könyv gyönyörű. Nem amiről szól, hanem ahogy meg van írva. Hajszálpontos megfogalmazások, néhány mondattal megragadott hangulatok, élénk színekkel kiemelt, apró képek, mint egy japán festményen. A dolgok sokszor önmaguknál többet jelentenek.…