Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Művelt játék (Anatole France: Angyalok lázadása)

2020. február 21. - Timár_Krisztina

Nem az én világom. Jó volt, szép volt, de nem az én könyvem ez. Hamvas a következőt írja (többek között) erről a könyvről:„Az ember nem győz rajta eleget csodálkozni: France-ról azt terjesztették, hogy voltaire-i lélek, istentagadó, szkeptikus, epikureus és pogány. A valóság az, hogy kevés író van…

Tovább

Igazság és élet a hierarchiákon túl (Ottlik Géza: Iskola a határon)

Újraolvasás vége.Hát nem ment a kedvencek közé?!Még ezt se hittem volna e világon való rövid életemben.Valószínűleg ehhez a könyvhöz (is) érni kell, mert emlékszem, hogy tizenévesen ki nem állhattam,* és huszonegy évesen is éppen hogy elviseltem.** Bizony, így van ez.*** Tizenévesen csak a hideg…

Tovább

A rejtvényfejtés öröme és szorongása (Robert Musil: Törless iskolaévei)

Újraolvasás után két pont plusz. De több nem.Gyűlöltem ezt a könyvet, amikor kötelező volt, de „eme” molytárs értékelése meggyőzött, hogy adjak neki még egy esélyt.Azt mindig elismertem, hogy óriási jelentőségű könyv, ezt most már sokkal jobban tudom értékelni is, és már nem gyűlölöm – de még mindig…

Tovább

A szerkesztő miért nem szólt rá?! (Jules Verne: Storitz Vilmos titka)

Az utóbbi napok nagy csalódása. Azért érdekelt, mert 1. Verne írta, 2. Magyarországról szól, sőt ott is játszódik. Hát sajnos elég gyengécske. Na de hát a mester nem írhatott állandóan Grant meg Nemo kapitányokat, Lincoln-szigeteket meg holdutazást. Egy ekkora életműben valaminek félre is kellett…

Tovább

A magyar Kétévi vakáció (Szentiványi Jenő: A fehér csapat)

Hát nem véletlenül szerettem én ezt a könyvet gyerekkoromban olyan nagyon.  Örülök, hogy eszembe jutott előszedni. Néha még a könny is kicsordult a szememből a mosolygástól. És tizenegyedszer is visszatért az az izgalom, amellyel elsőként olvastam. Pedig bizony egy csomó mindenre nagyon jól…

Tovább

Középkori vásári komédia és wuxia (Si Naj-An: Vízparti történet)

Ez a könyv tényleg olyan, mint az Ezeregyéjszaka. Történetek laza füzére egy cselekménykeretbe illesztve, úgy, hogy minden fejezet végén félbeszakad a történet, lehetőleg a legizgalmasabb ponton, és majd a következő fejezetben derül ki, hogy leszúrta vagy nem szúrta le.* Az utószó szépen…

Tovább

Horvátország. Háromlábú állat, a többit nem tudja hat öregasszony se (Dubravka Ugrešić: Banyatanya)

Vacilláltam a kilenc meg a tíz pont között, de aztán úgy döntöttem, azt a majd' három hónapot, amennyi eltelt az olvasás kezdete és vége között, csak jelezni kell valahogy. Végigolvasva a könyvet még mindig nem tudom, hogy mi volt ez tulajdonképpen, azon kívül, hogy „triptichon”, ahogy a fülszöveg…

Tovább

Nagy könyv egy nem embernek való világról (Meša Selimović: A dervis és a halál)

Határozottan nem tetszett, pedig van ereje, nem is kicsi. Veszedelmesen jól megírt könyv. „Nagy könyv”, minden értelemben. Húszéves koromban rosszul lettem volna tőle, úgyhogy azt komoly haladásként könyvelem el, hogy mostanra eljutottam a „határozottan nem tetszett” szintre.Egy boldogtalan ember…

Tovább

Tádzsikisztán. Varázslatos keleti mese és sötét orosz groteszk (Szadriddin Ajni: Az uzsorás halála)

A gonosz márpedig nem bolond szarvakat rakni a fejére és patát a lábára, hogy mindenki kapásból felismerje. Két szeme van, két füle meg egy orra, mint mindenkinek, és időnként még mulatni is lehet rajta. Amíg az embernek van hozzá kedve.Kitűnően megírt kisregény a tádzsikok klasszikusának tollából,…

Tovább

Kazahsztán. Régi hősénekek figurái életre kelnek, egy nép felemelkedik (Iljasz Eszenberlin: A gyémántkard)

Minden elismerésem az íróé, hogy regénnyé tudta formálni az egységes kazak* nép születésének történetét. De minden elismerésem mellett ez mégsem az én könyvem volt. Adatok és összefüggések halmaza, amely ritkán kelt életre. Meg voltam győződve arról, hogy egy történész írását tartom a kezemben, amíg…

Tovább
süti beállítások módosítása