Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

A szerkesztő miért nem szólt rá?! (Jules Verne: Storitz Vilmos titka)

2020. február 21. - Timár_Krisztina

storitz.jpgAz utóbbi napok nagy csalódása.

Azért érdekelt, mert 1. Verne írta, 2. Magyarországról szól, sőt ott is játszódik.

Hát sajnos elég gyengécske. Na de hát a mester nem írhatott állandóan Grant meg Nemo kapitányokat, Lincoln-szigeteket meg holdutazást. Egy ekkora életműben valaminek félre is kellett sikerülnie. 

A nagy-nagy titok igazából csak a regény második felében játszik meghatározó szerepet, odáig csak a feszültség növekedik, akinek meg egy kis esze van, előre sok mindenre rájöhet. Az, hogy az egyik nemzetiség (francia, magyar) képviselője csak szép és jó és okos lehet, a másiké (német) csak rémisztő, gonosz és ravasz (de nem elég ravasz!!!), az addig nem esik rosszul, amíg a magyarokról ennyire kitűnő véleménnyel van Verne, de azért egy idő után elég unalmas. Főleg, hogy legalább húsz oldalon keresztül foglalkozik a magyarok dicséretével és hősiességével. Örülök, tényleg, csak hát engem személy szerint nagyon zavar, ha hosszú ideig szembe dicsérnek. Kevesebb elég lett volna.*

A cselekmény… sokszor egyértelműen kínálkozó lehetőségeket szalaszt el a regény, máskor meg abszolút mesterséges fordulatokat hoz be a történetbe. Nem szeretem, ha látszanak az elvarrások. Ha látni lehet, hogy hol nem figyelt oda a szerző, meg hogy utólag rájött, hogy mi nem működik, de nem volt kedve kijavítani, inkább beleírt valami marhaságot később.

A szerkesztő miért nem szólt rá?!**

Ami meg a titkot illeti… nem mondom, a vége felé volt egy-két lélegzetelállító pillanat, akkor majdnem feltornászta magát hat pontra a regény. De aztán…

…hát aztán maradt öt.

Ami persze még egyáltalán nem homályosítja el a nagy műveket.
Legközelebb a Sztrogoff Mihályba fogok bele, de az nem most lesz. Most jó sok minden van még várólistán előtte.

* És, mondjuk, úgy, hogy hiteles is legyen. A XVIII. század végén, amikor a regény játszódik, még nem volt száraz pusztaság az Alföld…
** Mint utóbb kiderült, rászólt, illetve bele, és pont ezt nem kellett volna. Verne egyik utolsó művéről van szó, amelyet többen is átírtak, mielőtt megjelenhetett volna.

Ezt 2015. július 3-án írtam. 

Pontszám: 10/5

Kiadási adatok: Unikornis, Bp., 2001. 204 oldal, Dánielné Lengyel Laura fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr3815485230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása