Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Tádzsikisztán. Varázslatos keleti mese és sötét orosz groteszk (Szadriddin Ajni: Az uzsorás halála)

2020. február 21. - Timár_Krisztina

ajni.jpgA gonosz márpedig nem bolond szarvakat rakni a fejére és patát a lábára, hogy mindenki kapásból felismerje. Két szeme van, két füle meg egy orra, mint mindenkinek, és időnként még mulatni is lehet rajta. Amíg az embernek van hozzá kedve.
Kitűnően megírt kisregény a tádzsikok klasszikusának tollából, 1937-ből, varázslatos keleti mese és sötét orosz groteszk szerencsés kombinációja, éppen csak annyi osztályharcos hangulattal megfűszerezve, amennyit még ki lehet bírni. (A kisregény a XIX. század végén kezdődik, és 1917-ben végződik.) Egyébként is rövid, gyorsan olvasható, bár a könnyedsége becsapós. Azért nyomot hagy, nem is akármilyet. Az eleje nagyon tetszett (tádzsik kisváros bűbájosan eleven figurákkal, időnként „mese a mesében”-technikával, csúfondáros humorral), mire pedig rájöttem, hogy itt bizony nagyon is keserves dolgokról fogok olvasni, már nem eresztett a szöveg.

Igazából egyetlen eseményszálat visz végig, a vén Kori Iskamba uzsorás viselt dolgait – a többi szereplő és esemény így vagy úgy, de mind őhozzá kapcsolódik. Őt pedig két dolog irányítja: a feneketlen, ám nagyon is emberi gonoszsága, meg a hasonlóan könyörtelen félelme, amelytől egyfolytában szenved. Meg is érdemli, ahogyan a többiekkel bánik.

Igazán rokonszenves szereplő alig van, és azok sem attól válnak rokonszenvessé, ahogy ők cselekszenek, sokkal inkább attól, amit elszenvednek, amivel felkeltik az olvasó együttérzését. Az ellenszenvesek viszont nagyon azok – karikatúraszerűen elrajzoltak, komikusságukban is gyűlöletesek. Kivétel nélkül pénzemberek, akiket egy dolog érdekel: hogyan gyarapíthatnák a vagyonukat még jobban – korlátolt ostobák, de ami a pénzügyeket illeti, temérdek ravaszság szorult beléjük, és bármit a maguk hasznára tudnak fordítani.
Az elbeszélő pedig, rejtve vagy nyíltan, de folyamatosan felteszi a kérdést az olvasónak: ugyan minek? Az ő számukra a pénz önmagában vett érték – ahogy a mesebeli sárkány, ők se használják semmire, csak ülnek rajta, a sírba pedig nem vihetik magukkal. (No hát ezt eddig is tudtuk.)

Jó kis könyv, kezdetben szórakoztat, aztán meg tüzes tűkkel bökdös.

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2015. június 12-én írtam. 

Pontszám: 10/9

Kiadási adatok: Európa, Bp., 1973. 248 oldal, Szabó Mária fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr1815485172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása