Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Olvasás: önmeghatározás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

2020. június 11. - Timár_Krisztina

Egyetemista koromban találkoztam először Rabelais nevével, akkor, amikor magyar pályatársából, Rejtő Jenőből akartam záródolgozatot írni, és a(z igen gyér) szakirodalom őt említette mint a komédia első fő-atyamestereinek egyikét. Az a dolgozatírás nem pusztán munka volt nekem, még csak nem is egy…

Tovább

Olvasás: erőszakos látókör-tágítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Arról, hogy kinek van helye a regényben és a regény olvasói között, meg kinek nincs. Illetve arról, hogy melyikünk követ el nagyobb botrányt, Rabelais vagy én. Már elnézést, hogy egy mondatban merem említeni a kettőt.  Nézzük a Harmadkönyvet. Pantagruel egyik barátja, Panurge nősülni akar, és több…

Tovább

Olvasás: világfelfordítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Észrevettétek már, hogy a mi kultúránkban hányszor azonosul egymással a komikus és a gonosz? Ó, igen, bizony megesik, hogy komolyan vesszük azt, aki nevet, de mennyire – olyankor, ha gyűlöljük, mert rajtunk röhög! Hiszen a világ akkor működik a kedvünk szerint, ha kiszámítható. Ha A pontból…

Tovább

Olvasás: agy-átállítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Van az a felfogás, amely szerint a művészet, az tisztelni való dolog. Főleg a klasszikus. Annak mélysége van. Eszménye. Méltósága. Nemes célja. Meg kell érte dolgozni. Azért jött létre, hogy megmutassa a valóságot. Az élet értelmét. A klasszikus alkotás a fáklya, amelyet egyik nemzedék a másiknak…

Tovább

Mekk Elek és az egymás ellen kijátszott lehetséges világok (Ludvig Holberg: Klimius Miklósnak föld alatt való útja)

Nem a mai olvasási kultúránkhoz szabták ezt a regényt (miért tették volna, 1741-es), de azért nem véletlenül ásta elő a Galaktika Baráti Kör a nyolcvanas évek végén. Olvastam már fantasyt is, sci-fit is abból a korból, amikor ezek a műfajok még nevet se kaptak, Holberg regénye pedig éppen csak egy…

Tovább

Kifordított rejtői világ, megváltás nélkül (Tarja Kauppinen: A nép igazsága)

Nagyon jó könyv. Nagyon nem az én műfajom/ízlésem/életszemléletem. De a minőséget akkor is fölismerem, és érdemének megfelelően kezelem. Ez pedig minőség. Tudom. Kétszer olvastam végig, egyszer báb-állapotának legvégén, egyszer közvetlenül megjelenés előtt. Megtiszteltetés.  Jutott nekem eszembe…

Tovább

Pápua Új-Guinea. Vezetővé válni egy ellentmondásos világban (Russell Soaba: Maiba)

A hetvenes évek Pápua Új-Guineája. Soknyelvű, sokkultúrájú terület.Angol tanítónő neveli a gyerekeket, és dárdával fogják a halat a tengerben. A népszónok amerikai sörrel itatja le az embereit, és a külföldi befolyás ellen prédikálva brutálisan bántalmazza a saját falujabelieket. A katolikus pap…

Tovább

Klasszikus szövegek és egyebek darabokra szedése (De Sade márki: Szodoma ​százhúsz napja)

Alternatív címmegoldás: „Ennyi idiótát egy rakáson, avagy Ha ennek a tizede megtörténhetett, ne is gondolkodjatok tovább, hogy miért tört ki a francia forradalom”Pontozni nem vagyok hajlandó, viszont egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik levennék az 1001 könyv listájáról. Ott van a helye neki.…

Tovább

Műfajteremtés írói véna nélkül (Oera Linda Book)

Fríz irodalom: abszolválva. (Még ha önálló államuk nincs is.) Kár, hogy a szerzője sose vallotta magáénak ezt az ötletes kis alternatív történelmi regényt. Lehet, nem építettek volna akkora kultuszt köréje, mint így, hogy elhitették róla, hogy Atlantisz pusztulásától a XIII. századig terjedő időszak…

Tovább

Igazság az aknamezőn (Vaszil Bikov: A halottaknak nem fáj)

A kettő közül a régebbi magyar kiadásban jutottam hozzá a regényhez, és utólag tudtam meg, hogy ebből azért egy-két dolgot kihúzott a cenzor. Jó volna az angol fordítást beszerezni, abból valószínűleg nem maradt ki semmi. Ezt csak azért írom, hogy teljesen egyértelmű legyen: ez a könyv még ebben az…

Tovább
süti beállítások módosítása