Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Omán. Apró gesztusok, nagy összefüggések egy elátkozott faluban (Abdulaziz Al Farsi: Earth ​Weeps, Saturn Laughs)

2020. szeptember 18. - Timár_Krisztina

Ablakot nyitottam Omán irodalmára is. Nem volt éppen makulátlan az élmény. Elég sokáig öt és hat pont között mozgott az értékelésem, aztán a végkifejlet feltornázta hétre. A cím és a borító egyaránt felkeltette az érdeklődésemet. Az utóbbi a hatásos és tetszetős színkombinációjával és azokkal a…

Tovább

Realista szappanopera, modern nézőpontjáték (Lev Tolsztoj: Háború és béke)

Kamaszkoromban apukám azt mondta, ezt a könyvet el kell olvasni tizenhat évesen, negyvenévesen meg hetvenévesen.  Hát a tizenhatot én szerencsésen kihagytam, mivel akkor Tolsztoj világa semennyire nem vonzott. Letudtam a kötelezőt, Levin kedvéért elolvastam az Anna Kareninát, azzal köszöntem…

Tovább

Hatalom és felelősség (Rusvai Mónika: Tündöklő)

Ez az írás 2020. szeptember 6-án jelent meg a BárkaOnline-ban. A teljes szöveget jogi okokból nem másolhatom ide, a link viszont odavezet. Rusvai Mónika fantasyje olyan világgal szembesíti az olvasót, amelyben az emberi világ elszakad az istenekétől, a hős megváltás helyett romlást hozhat a…

Tovább

Háborús közelkép és lélektani dráma (Joseph Conrad: A párbaj / Ridley Scott: Párbajhősök)

Ritkán fordul elő, hogy én előbb lássam a filmet, mint ahogy a könyvet olvasnám. Még ritkábban, hogy egyértelműen a filmnek nyújtanám a pálmát. Méghozzá úgy, hogy a filmre vitt alkotás történetesen egy klasszikus. Joseph Conradot nem tudja akárki túlszárnyalni. Na jó, de Ridley Scott nem is akárki.…

Tovább

Antik végzet és középkori komédia (Victor Hugo: Notre-Dame de Paris)

Újraolvasás vége.  Drágájaim, ha valaki még nem tudta volna, a romantika színe a fekete.  Ebben a legromantikusabb romantikus regényben pediglen van izgalom, feszültség, ostrom, rejtély, gyilkosság, királyi palota, bűnszervezet, eltűnt családtagok, üldözés, többrendbeli végzetes szerelem és…

Tovább

A szatíráig és tovább (Terry Pratchett: Monstrous Regiment)

Túl van írva? Igen.  Hibátlan? Dehogy. Minden szavával egyetértek? Nem. Akkor meg miért kap tíz pontot? Mert hajnali fél háromig fenn maradtam miatta, míg végigolvastam, azért. Világos? 

Tovább

Csak azt ne hidd el, amit a szemedbe mondanak (Kaffka Margit: Színek és évek)

Újraolvasás vége. „Hej, Uram, Teremtőm, de jó, hogy ennek a világnak már vége van...” (Meghatározó gondolat a regény elejének olvasása közben.)  „Hej, Uram, Teremtőm, nem is olyan biztos, hogy ennek a világnak vége van...” (Meghatározó gondolat a regény utójának olvasása közben.)  Pórtelky Magda…

Tovább

Időkön és határokon át (Virginia Woolf: Orlando)

Majd' háromszáz oldalnyi játék. Időkkel, határokkal, szavakkal. Hol felszabadultan vidám, hol szomorú mosolyú, hol fanyarul gúnyos. De valahogy mindig optimista. És szép.  Nem először fordul elő, hogy korai mágikus realista regényt találok. A „korai”-t úgy értem, hogy abból az időből való, amikor…

Tovább

Összeillő és szétváló idők (Catherynne M. Valente: Deathless)

Magyar fordításban: Marija Morevna és a Halhatatlan Körülbelül a könyv harmadától kezdve folyamatosan azt mondogattam magamban: nem létezik, hogy ez a Valente amerikai legyen, hiszen ez az egész annyira, de annyira kelet-európai, annyira pontosan tudja megjeleníteni ezt a világot, ennek a nőnek…

Tovább

Olvasás: kihívás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Azon kívül, hogy részesedni akar az örökkévalóban, még miért foghat neki az ember a XXI. században egy több száz oldalas reneszánsz monstrumnak eredeti nyelven? Persze, hogy azért, hogy elmondhassa: ha én ennek egyszer a végére érek, akkor bármire képesnek fogom érezni magamat. Rabelais regényei…

Tovább
süti beállítások módosítása