Tipikusan az a könyv, amelyet nem merek pontozni.
Csodálkozva olvasom a Molyon az értékeléseket, hogy milyen vadnak, sötétnek, sőt veszélyesnek tekintik ezt a könyvet. Hát nem tudom, engem nem akart bántani. Érdekelt, ahogy valami egészen idegen és furcsa, ám békés kultúra érdekli az embert. Meg se…
Gyakorlatilag alighogy becsuktam a Nyugati utazást (amelyről itt írtam), már nyitottam is ki (mihelyt megtaláltam) a folytatást.
Amelyről aztán persze kiderült, hogy igazából nem is folytatás, és azon kívül, hogy ugyanúgy hívják a szereplőket, és Kínában játszódik, buddhisták között, sok köze nincs…
Nem tisztem bizonyítani vagy cáfolni, hogy Swedenborg, ez a XVIII. századi (Benedek Szabolcs szavával) „realista misztikus” beszélt vagy nem beszélt az angyalokkal. (Meg is lennék lőve, ha kéne.) Nem lelki tápláléknak és nem lelki táplálékként olvastam ezt a könyvet. (Most akkor is meg lennék lőve.)…