Akkor belevágok.
Egy Karnevál után mi az nekem, megírni a hónapok óta halogatott Scientia Sacra-értékelésemet?!
Kezdem. Mesével. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy könyvespolc, amelyet, bár nem az enyém volt, én tartottam rendben. A könyvespolc közepén pedig ott ült a Scientia Sacra.
Ült, üldögélt évekig.
Egyszer aztán, amikor a Világirodalmi lexikonban „Misztika” (vagy „Misztikus irodalom”?) címszava alatt Hamvas Béla nevét találtam mint cégjelzést, érdekelni kezdett a könyv, és kölcsönkértem.
Akkor a könyv az én polcomon ült, üldögélt évekig…
Hanem egyszer csak, hogy, hogy nem, ráakadtam egy rádiójátékra, amely Rejtő Jenő Az ellopott futár című regényét dolgozta fel, amúgy zseniálisan. (A regényről itt írtam.) Az egyik zseniális ötlet (csak tudnám, kinek kell érte egy doboz csokit küldeni) az volt, hogy Ész Lajosnak – az alvilágba az igazságért alászálló, szívbeteg tudós jogásznak, kinek nevetése szomorú nevetés – Hamvas-idézeteket adtak a szájába. Isten bizony, ha nem tudnám kívülről Az ellopott futárt, nem tudtam volna megmondani, meddig tart Rejtő, hol kezdődik Hamvas.
No, gondoltam, madarat tolláról, embert barátjáról: akinek az életművét Rejtő ilyen szépen kézen fogja, rossz ember nem lehet. Lássuk azt a Scientia Sacrát.
Így esett, hogy tavaly nyáron belefogtam a könyvbe.
Aztán olvastam ülve, fekve, ágyon, szőnyegen, leanderek között az erkélyen, ebéd közben és vacsora közben (szerintem helyenként enyhén leettem), és úgy általában amióta belém nevelték az egyetemen a dekonstrukciót meg a posztmodern tudatot, modern filozófiát még ennyire komolyan nem vettem. Pedig nem lehet azt mondani, hogy „hiszek benne”. De azt se, hogy „nem hiszek”. Szeretem és kételkedem és ismét szeretem, és a végén majd úgyis kiderül, hogy neki van igaza.
Umberto Ecónál olvasható a következő mondat (azt hiszem, A Foucault-ingában): „Nem hiszem, de igaz.” Ezt a mondatot idáig nem értettem. Most már értem. Pont jó példa ide A Foucault-inga, mert Hamvas is az Eco-regény szereplőihez hasonlóan kirakós játékot játszik: értelmes egészet próbál kirakni az emberiség műveltséganyagának apró darabjaiból. Neki sikerül. Eco szereplőinek nem.
Egyebet nem tudok írni. Pedig hogy szerettem volna…
(Folyt. köv.?)
Pontszám: 10/10
Ezt 2014. október 4-én írtam.
