Ősi vallások szent könyvein nincs sok értékelni való. Nem is ártom bele magam olyasmibe, amibe nálam okosabbaknak is beletörne a bicskájuk. Vendégség volt nekem ez a könyv: vendégül láttak egy idegen, ám többnyire igen rokonszenves kultúrában, s úgy bántak velem, ahogy vendéggel bánni…

Ez de fura könyv. Klasszikus vietnami verses regény 1820-ból: szerelem, kaland, némi vér, sok szenvedés, konfucianizmus meg buddhizmus, és elég sűrűn kelti azt a benyomást, mintha Nguyen mester sok-sok haikut gyúrt volna össze, gyúrta-gyúrta, addig, hogy végül cselekményük lett. Tandori előtt…

Második olvasásom Meyrinktől. Nem az utolsó.Nem, a cím nem fojtogatásra, nem epeömlésre, sem nem vízből kihúzott tetemre utal. A regény első (?)* magyar fordításának még „A zöldarcú kísértet” volt a címe. Nem, ez nem kísértettörténet. Igen, ettől függetlenül az első cím sokkal jobban állt a…

Levegő és tűz.Inkább levegő, mint tűz, de azért az utóbbi is ott van, jelen van, háromszor égeti ki Silját. Háromszor esik lázas betegségbe, és mindannyiszor tisztább lesz.Kevés olyan alakkal találkoztam életemben, aki ennyire a levegőhöz tartozott volna, mint Silja. Az elbeszélő minden alkalmat…

Most én ezzel mit kezdjek?Alkimista akarok lenni Prágában!De minimum regényt akarok írni az alkimistákról Prágában! Vagy ha létezik még egy ilyen város, amelyik ily mértékben ontja magából a zseniális groteszkeket, akkor ott! Benyomásaim a regény fülszövegéről:Amiben süketnéma árnyjátékos, különc…

Újraolvasás vége.Volt időszak, amikor én ezt a könyvet nem szerettem.Volt.Már jó régen. Akkor is csak azért, mert olyan korszakomban olvastam, amikor Jókai mellett senki meg nem állhatott.  Abszolúte megértem, hogy Esterházy csak úgy „lekálmánbácsizza” Mikszáthot a regényeiben. Amikor az ember…

2015. január 2.  Harmadik újraolvasás vége.Ez a szöveg minden olvasással jobb lesz. Hogy a bánatba' csinálja? Még emlékszem az első olvasásra, voltam vagy tizenhat éves, és nem értettem, mi a baj a Vauquer-házzal, nekem annyira hangulatos… hát, azt hiszem, felnőttem, mert most már értem. Sőt, azt a…

Újraolvasás vége. Töprengés. Amihez kétség nem fér: ez a könyv gyönyörű. Nem amiről szól, hanem ahogy meg van írva. Hajszálpontos megfogalmazások, néhány mondattal megragadott hangulatok, élénk színekkel kiemelt, apró képek, mint egy japán festményen. A dolgok sokszor önmaguknál többet jelentenek.…

Szerettem volna jobban szeretni ezt a könyvet, de így sem bántam meg, hogy elolvastam. Az alapművek közé tartozik, az biztos. De nem könnyű olvasni, az is biztos. Még nekem se. És nem azért, mert egy kegyetlen szibériai büntetőtelepen játszódik, és egy elítélt nézőpontjából látjuk „a holtak…

Műfajteremtő antiutópia (mai divatos nevén disztópia, lassan kezdem megszokni) a legkorábbi szovjet időkből. Minőségét jelzi, hogy hazájában elég sokáig be volt tiltva, és hamarabb jelent meg angolul, mint oroszul. Szegény Platón, ha tudta volna, mit indít el azzal a hideglelős Államával, lehet,…