Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


India. Úgy bántak velem, ahogy vendéggel bánni illendő (Upanisadok)

2020. február 20. - Timár_Krisztina

Ősi vallások szent könyvein nincs sok értékelni való. Nem is ártom bele magam olyasmibe, amibe nálam okosabbaknak is beletörne a bicskájuk. Vendégség volt nekem ez a könyv: vendégül láttak egy idegen, ám többnyire igen rokonszenves kultúrában, s úgy bántak velem, ahogy vendéggel bánni…

Tovább

Vietnam. A tökéletes műalkotásért szenvedni kell (Nguyễn Du: Kiều története)

Ez de fura könyv. Klasszikus vietnami verses regény 1820-ból: szerelem, kaland, némi vér, sok szenvedés, konfucianizmus meg buddhizmus, és elég sűrűn kelti azt a benyomást, mintha Nguyen mester sok-sok haikut gyúrt volna össze, gyúrta-gyúrta, addig, hogy végül cselekményük lett. Tandori előtt…

Tovább

A színe miszticizmus, a fonákja karnevál (Gustav Meyrink: A zöld arc)

Második olvasásom Meyrinktől. Nem az utolsó.Nem, a cím nem fojtogatásra, nem epeömlésre, sem nem vízből kihúzott tetemre utal. A regény első (?)* magyar fordításának még „A zöldarcú kísértet” volt a címe. Nem, ez nem kísértettörténet. Igen, ettől függetlenül az első cím sokkal jobban állt a…

Tovább

A levegő és a tűz regénye (Frans Eemil Sillanpää: Silja)

Levegő és tűz.Inkább levegő, mint tűz, de azért az utóbbi is ott van, jelen van, háromszor égeti ki Silját. Háromszor esik lázas betegségbe, és mindannyiszor tisztább lesz.Kevés olyan alakkal találkoztam életemben, aki ennyire a levegőhöz tartozott volna, mint Silja. Az elbeszélő minden alkalmat…

Tovább

Alkimista akarok lenni Prágában! (Gustav Meyrink: Gólem)

Most én ezzel mit kezdjek?Alkimista akarok lenni Prágában!De minimum regényt akarok írni az alkimistákról Prágában! Vagy ha létezik még egy ilyen város, amelyik ily mértékben ontja magából a zseniális groteszkeket, akkor ott! Benyomásaim a regény fülszövegéről:Amiben süketnéma árnyjátékos, különc…

Tovább

Mi lesz veled Sancho Panza nélkül? (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

Újraolvasás vége.Volt időszak, amikor én ezt a könyvet nem szerettem.Volt.Már jó régen. Akkor is csak azért, mert olyan korszakomban olvastam, amikor Jókai mellett senki meg nem állhatott.  Abszolúte megértem, hogy Esterházy csak úgy „lekálmánbácsizza” Mikszáthot a regényeiben. Amikor az ember…

Tovább

Kalandregény, emberek helyett tárgyakkal (Honoré de Balzac: Goriot apó)

2015. január 2.  Harmadik újraolvasás vége.Ez a szöveg minden olvasással jobb lesz. Hogy a bánatba' csinálja? Még emlékszem az első olvasásra, voltam vagy tizenhat éves, és nem értettem, mi a baj a Vauquer-házzal, nekem annyira hangulatos… hát, azt hiszem, felnőttem, mert most már értem. Sőt, azt a…

Tovább

Az vesse rá az első követ (Gustave Flaubert: Bovaryné)

Újraolvasás vége. Töprengés. Amihez kétség nem fér: ez a könyv gyönyörű. Nem amiről szól, hanem ahogy meg van írva. Hajszálpontos megfogalmazások, néhány mondattal megragadott hangulatok, élénk színekkel kiemelt, apró képek, mint egy japán festményen. A dolgok sokszor önmaguknál többet jelentenek.…

Tovább

Irgalom a szerencsétleneknek (F. M. Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából)

Szerettem volna jobban szeretni ezt a könyvet, de így sem bántam meg, hogy elolvastam. Az alapművek közé tartozik, az biztos. De nem könnyű olvasni, az is biztos. Még nekem se. És nem azért, mert egy kegyetlen szibériai büntetőtelepen játszódik, és egy elítélt nézőpontjából látjuk „a holtak…

Tovább

XXX. századi szovjet falanszter, 1924-ből (Jevgenyij Zamjatyin: Mi)

Műfajteremtő antiutópia (mai divatos nevén disztópia, lassan kezdem megszokni) a legkorábbi szovjet időkből. Minőségét jelzi, hogy hazájában elég sokáig be volt tiltva, és hamarabb jelent meg angolul, mint oroszul. Szegény Platón, ha tudta volna, mit indít el azzal a hideglelős Államával, lehet,…

Tovább
süti beállítások módosítása