Huszonöt éve simán tíz pontot kapott volna tőlem, sőt talán a kedvenc könyveim közé is került volna, de hát elkéstem az olvasásával. Nincs is ezzel semmi gond, van olyan gyermek- és ifjúsági irodalom, amelyikből ki lehet nőni. De annak, aminek szánták, teljesen jó: szépen megírt, színvonalas munka,…

Nagyon jó válogatás a krimiirodalom (rövid) klasszikusaiból.* Ebbe tényleg beleadtak apait-anyait annak idején: a szerkesztő sokoldalú érdeklődéssel, sokféle ízlést kielégítve válogatott, régit és (a megjelenéskor) újat egyaránt, a fordítók színvonalas munkát végeztek, a nyomda pedig nem lopott ki…

Szigorúan véve nem olvastam végig, viszont merem pontozni és értékelni, mert már minden benne szereplő írást olvastam, ha nem ebből a kötetből, akkor egy (két, három, hat) másikból. Amelyikről írtam is a blogon, azt linkelem a címekhez. Népszerű szövegek voltak ezek, meg is érdemelték a…

Sajátos novelláskötet ez: nem a szerző halála után válogatták össze a darabjait, hanem maga Singer választotta ki és rendezte el a benne szereplő írásokat. Vagyis egyrészt a sorrendjük is számít, másrészt ha egy-kettő mellément, az nem valami kívülálló szerkesztő hibája. Mert bizony ebben a kötetben…

Nicsak, mit találtam!  De régen olvastam (ezt is)… Viszont akkor többször is. Jókai-rajongó korszakomban kaptam a szüleimtől ajándékba, pont annyi idősen, amennyi idős gyerekeknek a könyv szól. Életrajz és egy kicsit korrajz is, persze erősen romantizálva, de nem valami bugyuta módon. Gyerekként…

Túl van írva, egyéb baja nincs. Sőt.Kizárólag azért kotortattam elő egy kedves könyvtárossal a raktár sarkából, mert a jamaicai irodalomnak ez az 1, azaz egy darab képviselője létezik magyar nyelven. Nem mintha angolul nem tudnék olvasni, csak azt szerettem volna, ha esetleg majd más…

Jó dolog jó elbeszéléseket olvasni: az ember sűrítve kapja azt, amit szeret, és még nem is igényel sok időt/energiát. Különösen igaz ez ennek a Singer nevű mesemondónak az elbeszéléseire. „A bolond Gimpel” kedvéért fogtam bele ebbe a kötetbe. Ez az elbeszélés tizennyolc éve talált el a szívem…

Klasszikus szovjet sci-fi. Elég egzotikus kategória ez, szóval régen kíváncsi voltam már a kötetre.Ami a szórakoztatást illeti, én éppen az ilyen régimódi kalandregényeket szeretem… illetve szeretném, mert ez a könyv konkrétan elég kevéssé szórakoztatott… Persze nem bántam meg, hogy elolvastam, de…

A Paragranum által okozott csalódás után már kissé óvatosabbnak kellett volna lennem, mint hogy megint Paracelsust kezdjek olvasni, de ez a kötet annyira kis vékonyka, és mégiscsak Tolkienre meg Rowlingra hivatkozik a fülszövege, gondoltam, belefogok.Ez már azért jobban tetszett. Nem maradtak ki…

Juszt is leviszem a csillagozását.Másra, többre számítottam.Borges „Paracelsus rózsája” c. novellájából egy szelíd bölcset ismertem meg, aki nagyon sokat tud a természetről és Istenről, és sajátos próbának veti alá (túl)buzgó tanítványát. Mostanra, gondoltam, megérett az idő, hogy lássunk egy…