Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A megértés végzetes hiánya (Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje)

2020. március 02. - Timár_Krisztina

Nagyon szép könyv. Sűrű, költői próza az I. világháborúról. Olyan ügyesen van megírva, hogy minden eseménynek, személynek, tárgynak megvan a maga konkrét szerepe a cselekményben, plusz még jelképes jelentősége is. Oda kell figyelni rá, észnél kell lenni az olvasónak, hogy mindent észrevegyen.…

Tovább

Diktatúra idején tanuljunk meg latinul (Válogatás Tacitus műveiből)

Szövegminőség: tíz pont, élmény: öt. Nem azt kaptam, amit vártam. Azt hittem, jobban fog tetszeni, de tévedtem, bár ez nem a könyv hibája. Most akkor egy kicsit pihentetem a több ezer éves könyveket.  Válogatáskötet ez, három teljes művet és két vágottat tartalmaz (Iulius Agricola élete, A germánok…

Tovább

Szeretheti az Úristen azt a falut (Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok-megyéből)

Ez már megint az a kategória, hogy „már az is tíz pont, hogy egyáltalán létezik”, de szőrös szívű leszek, és szubjektíve levonok egyet, mert azért nem a kötet egészéért lenne kár, ha nem létezne. Csak úgy 90%-áért.  Több mint száz éve gyűjtötte ezeket a meséket Berze Nagy János, méghozzá itt a…

Tovább

Történelmi forrás és önreklámozási kézikönyv (Julius Caesar: A gall háború)

Az mekkora gáz, hogy én végig a galloknak szurkoltam?* Történelmi forrásként kritikával megállja a helyét, önreklámozási kézikönyvként kritika nélkül is. Én hadtörténeti munkaként olvastam, annak mindenhogy megfelel, fontos és tanulságos, csak éppen egyrészt a folytonos ismétlődések miatt, bocs…

Tovább

Holland–kínai krimi (Robert van Gulik: A kínai haranggyilkosság esete)

Kitűnő detektívregény egy sajnálatosan elfeledett írótól. Aki egyébként nyelvész volt, beszélt vagy nyolc nyelvet, köztük ilyeneket, hogy jávai meg tibeti, és „mellesleg” diplomata Kínában (meg Japánban). Lefordított angolra egy XVIII. századi kínai detektívregényt a negyvenes években, majd gondolt…

Tovább

Korszakok, elvárások, hangok – hogyan látták elődeiket? (Költőnők antológiája)

Nagyon szép, dicsérni való válogatás. Annak ellenére megérdemli a tíz pontot, hogy egyáltalán nem hibátlan. Legfőbb erénye: Az ókortól „napjainkig” (ez a negyvenes éveket jelenti) számos alkotót emel ki az ismeretlenségből, és teszi hozzáférhetővé adott esetben méltatlanul olvasatlan műveiket.…

Tovább

Körültekintő, alapos és tárgyilagos (Berze Nagy János: Égigérő fa)

Igen-igen fárasztó olvasmány, de minden ízében megéri a fáradságot. Látszik is a sikerén: időről időre újra ki kell adni, mert nagyon hamar elfogy, utána meg szinte beszerezhetetlen, mindenki ül a saját példányán, antikváriumba alig kerül… Pedig nem tegnap készült, hanem még a háború előtt. (Az első…

Tovább

Túlvilági beavatástörténet (Dante Alighieri: Isteni színjáték)

Újraolvasás vége.Gyerekként olvastam, pedig nem volt kötelező. Egy kukkot nem értettem belőle, de rettentő büszke voltam magamra, hogy eljutottam az első betűtől az utolsóig. A Pokolt később egyetemistaként feladták, azt átismételtem, arra emlékszem is, de a Purgatóriumról meg a Paradicsomról csak…

Tovább

Niger. Dráma prózában, középpontban egy hős királynővel (Abdoulaye Mamani: Sarraounia)

Fú, mennyi minden van ebben a százhatvan oldalban.Ha lefordítanák angolra, pikk-pakk felkerülne az 1001-es listára. Szándékosan úgy fogtam hozzá a regényhez, hogy a lehető legkevesebbet tudjak róla. A főszereplő Sarraouniáról csak annyit, hogy történelmi személy, a háttérről csak annyit, hogy a…

Tovább

Guinea. Az iszlám előtti Mandinkaföld eposza (Szungyata, az oroszlán fia)

Sokáig éljenek a Nyugati téri aluljáró antikváriusai! Már be se merek menni a polcaik közé, pedig mágnesként vonzanak, valahányszor Pesten járva elmegyek mellettük… A Szungyatát se terveztem annak idején, azt' nem beleugrott a táskámba?! Több száz éves nyugat-afrikai eposz, egy mai (értsd: ötvenes…

Tovább
süti beállítások módosítása