Gonosz szőrös szívű banya leszek, és levonok egy pontot.
Pedig tízből tízet akartam adni, na de ld. mint fent. :)

Nem tudom, van-e olyan verseny, hogy „a világ leggyönyörűbb mesekönyvei”. Ha van, akkor ez minimum dobogós helyezett. Ivan Bilibin illusztrációi egyszerűen annyira tökéletesek, hogy nem elég rájuk a felsőfokú melléknevek garmadája sem. Nemcsak festeni-rajzolni tud, hanem az orosz népművészetet is kívül-belül ismeri, és nemcsak az orosz népművészetet ismeri kívül-belül, hanem még a mitikus összefüggésekkel is tisztában van. A virradat, a nap és az éjszaka ábrázolása önmagában is mindent vinne, hát még a többi képpel együtt. Képregényt nem rajzolt ez az ember?!

Az első kifogásom a kötettel szemben: hogy nincs benne több mese négynél, ezért Bilibin illusztrációit is keveslem. (Itt van még belőlük sok-sok-sok! A lentebbi képet is innen vettem!) Igen, tudom, ld. értékelésem első sora.
A második kifogásom: a harmadik mese, a kötet címadója olyan magasságban található, hogy a többi eltörpül mellette. És nekem egy ötcsillagos mesekötetbe kizárólag tökéletes mesék kerüljenek. Igen, tudom, ld. értékelésem első sora.
A harmadik kifogásom: ha nem fordították le a „cárevics”-et, a „bojár”-t meg Koscsej nevét, akkor a Baba Jagát miért kell következetesen vasorrúbábázni? Annyira nyilvánvaló, hogy egész más bordában szőtték, mint a magyar Vasorrú Bábát, sok közük nincs egymáshoz, nem beszélve arról, hogy nincs is neki vasorra. Mozsara van neki.* Legalább Mozsaras Bába lenne.
A negyedik kifogásom: valaki összefirkálta a példányomat. Mondjuk, legalább megvan, ráadásul olcsón vettem.
Több bajom nincs. 

Volt nekem egy dédnagybátyám, aki pont száz évvel ezelőtt vendégüdülésen vett részt (akkor még) Oroszországban. Illetve száz éve csak elkezdte, aztán elég sokáig folytatta az üdülést ott a kelet felé eső területeken, szerencsére nem a leghidegebb részén, annyira, hogy családot is alapított. Így vannak nekem orosz rokonaim. A lánya már bábuska korában járt nálunk, hozott nekünk apró almákat, nyírfakéreg dobozban édességet, arasznyi széles hajszalagot, orosz babát.** Hozott egy picike fekete lakkdobozt is, amelyiknek áttört rácsos fala volt, négy lába, és színes virágok voltak a tetejére festve. Nem is tudtam kitalálni, mit tehetnék bele, ami elég szép, végül az ásványgyűjteményemből szedtem ki a legcsillogóbb darabokat, azokat méltónak ítéltem.

No, ilyen nekem ez a könyv. Gyönyörű külsőben csodálatosan csillogó belső, amelyik a gyermeki énemből örömöt vált ki, a felnőttből pedig meghatottságot. Hogy az amatőr mítoszkritikus énem meg közben miféle táncokat jár, azt mindenki képzelje el magának. Segítség (1.43.10-től). 

* Mondjuk, amikor először megláttam az illusztráción a mozsarat, hát nem ismertem volna fel, ha nem tudom, hogy az mozsár. Úgy néz ki, mintha aránytalanul hosszú, szűk barna szoknyája volna a boszorkánynak. Eltartott egy darabig, míg újrarendeztem a világról szerzett ismereteimet. Igaz, hogy utána már pont azért tetszett az illusztráció, mert ilyen mozsarat még életemben nem láttam.
** Nagyon tuti babák voltak, nemcsak sírni tudtak, hanem a szemüket is nyitották-csukták, és pont olyan ruhát viseltek, pont olyan köténnyel, mint a szovjet iskoláslányok egyenruhája. Az nekem nagyon tetszett, már ismertem az oroszkönyv elejéről. Én is akartam olyat, de nem kaptam. :(

Ezt 2017. augusztus 21-én írtam.

Pontszám: 10/9