Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Ötletszerűség, változatosság, önirónia, karikatúra (Mert a Csodának nincsen párja – Csinszka összegyűjtött versei)

2020. május 08. - Timár_Krisztina

Azt gyerekkorom óta tudtam, hogy Szendrey Júlia írt verseket, de hogy a másik "nagy özvegy", Boncza Berta is, arról nagyon sokáig fogalmam se volt. Amikor lett róla fogalmam, valamiért akkor sem tartottam igazán számon. Aztán egyszer hirtelen felindulásból megvettem az összes verseit, mert ha már…

Tovább

Mekk Elek és az egymás ellen kijátszott lehetséges világok (Ludvig Holberg: Klimius Miklósnak föld alatt való útja)

Nem a mai olvasási kultúránkhoz szabták ezt a regényt (miért tették volna, 1741-es), de azért nem véletlenül ásta elő a Galaktika Baráti Kör a nyolcvanas évek végén. Olvastam már fantasyt is, sci-fit is abból a korból, amikor ezek a műfajok még nevet se kaptak, Holberg regénye pedig éppen csak egy…

Tovább

Közeli és távoli, keserű és félelmetes, és még szép is (Galgóczi Erzsébet: Kettősünnep)

Hogy mi fog meg engem ezekben a novellákban, azt részint nehéz megmondani, részint könnyű.  Kezdem a könnyűvel. Falusi kisközösségek a világháború végén és után, téeszesítés, tanyavilág és motorkerékpár, parasztok, katonák, első generációs értelmiségiek, akik naiv vagy kevésbé naiv módon az útjukat…

Tovább

Két történet a távozásról (Rainer Maria Rilke: Herbst ​/ Ősz)

Könyvtári selejtezésből mentett, vékonyka kötet, inkább csak füzet, kívülről alig mutat valamit, ugyan hány olvasója lehetett. Vagy inkább hány nem. Pedig megérdemli, hogy lapozgassák. Nemcsak Rilke kedvéért.  Kányádi Sándor kiválasztott tíz verset a Képek könyvéből, és úgy rendezte el őket, hogy…

Tovább

Hogyan szültek a nők a XVIII. században? (Heinrich von Crantz: Bába mesterségre tanitó könyv)

Fogalmam sincs, honnan van meg nekem itthon az első magyar bábakönyv, azaz szülészeti kézikönyv, de valami egészen elképesztő módon le tudta kötni a figyelmemet a maga alig kétszáz oldalával (illusztrációkkal együtt). Egész biztos, hogy kutatómunkához (értsd: regényíráshoz) szereztem be annak…

Tovább

Pygmalion dupla tükörben: beteg, szomorú illúziók

Bernard Picart: Adonis születése. Kép innen. Ovidiust olvasok. Megszokhattam volna már, hogy Ovidiusnál minden hatszoros idézőjelbe van téve, és utólag hatszor visszavonódik, megerősítődik, kifordítódik. De ennyire még soha nem volt szükségem az iróniájára, mint Pygmalion története esetében,…

Tovább

Klasszikus szövegek és egyebek darabokra szedése (De Sade márki: Szodoma ​százhúsz napja)

Alternatív címmegoldás: „Ennyi idiótát egy rakáson, avagy Ha ennek a tizede megtörténhetett, ne is gondolkodjatok tovább, hogy miért tört ki a francia forradalom”Pontozni nem vagyok hajlandó, viszont egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik levennék az 1001 könyv listájáról. Ott van a helye neki.…

Tovább

Amikor élővé alakul az élettelen: Pygmalion története betegebb vagy Frankensteiné?

Vigyázat, felnőtt tartalom! Mellékhatásként gyomorforgatás előfordulhat. Ovidiust olvasok.  És szokás szerint felhúzom magam. Ma a Pygmalion-történetet olvastam a Metamorphosesből, és, mondhatom, elég nagy gáz. Gyerekként az egyik kedvencem volt a Görög regékből – Úristen, ha…

Tovább

Ovidius és a házimunka, avagy tanuljál nyelveket, és olvass eredetiben!

Ovidiust olvasok.  Van az a monda Philemonról és Baucisról, az idős házaspárról, akik szerény kunyhójukban vendégül látták az isteneket. Pár ezer éve ők az irodalom- és művészettörténet tökéletes párja, akik egy életre kötnek szövetséget, és szó szerint az utolsó percig ragaszkodnak…

Tovább

Egy self-made woman, akiből örök művészjelkép lett. Meg a Mackósajt

Ovidiust olvasok.  Egy self-made-woman, egy demokratikus verseny kevéssé demokratikus kimenetellel, áldozathibáztatás (hiánya), művésztörténet és kicsinyítő tükör. Avagy hogy kell úgy megírni egy szöveget, hogy pont kétezertíz évvel a megjelenése után aktuális legyen. Ide tessék jönni tanulni. (A…

Tovább
süti beállítások módosítása