Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Semmi látványos, csak örökre megváltozik az élet (Kaffka Margit: Csendes válságok)

2020. október 15. - Timár_Krisztina

Semmi sem bizonyítja ékesebben azt, hogy mennyire el vagyok havazva, mint az, hogy két nagyon fontos nyári olvasmányom értékelésével is tartozom még nektek. Ennek a novelláskötetnek az élménye sem friss már. Cserébe most kiderül, mennyire maradandó a nyom, amelyet hagy.  Eléggé.  A vaskos kötet,…

Tovább

Színház az egész Szahara (Rejtő Jenő: A Láthatatlan Légió)

A Rejtő-ranglistám élén legalább húsz éve Az ellopott futár,* A Néma Revolverek Városa** és a Csontbrigád áll, ebben a sorrendben, mind objektív, mint szubjektív kritériumok alapján. Ezekhez képest A Láthatatlan Légió másodvonalbeli regény volt – és az újraolvasás után marad is. De ebben az…

Tovább

Realista szappanopera, modern nézőpontjáték (Lev Tolsztoj: Háború és béke)

Kamaszkoromban apukám azt mondta, ezt a könyvet el kell olvasni tizenhat évesen, negyvenévesen meg hetvenévesen.  Hát a tizenhatot én szerencsésen kihagytam, mivel akkor Tolsztoj világa semennyire nem vonzott. Letudtam a kötelezőt, Levin kedvéért elolvastam az Anna Kareninát, azzal köszöntem…

Tovább

Kövesd a fehér nyulat! (Platón: Állam)

Újraolvasás vége. Kétszer.  Két fordításban is olvastam a nyáron Platón Államát. Nem fanatizmusból – ellenkezőleg: nekem ettől az ideális államtól világéletemben a hideg futkosott a hátamon. Nem is önsorsrontásból – ezúttal borzasztóan örültem annak, amit találtam. Függetlenül attól, hogy ha valami…

Tovább

Háborús közelkép és lélektani dráma (Joseph Conrad: A párbaj / Ridley Scott: Párbajhősök)

Ritkán fordul elő, hogy én előbb lássam a filmet, mint ahogy a könyvet olvasnám. Még ritkábban, hogy egyértelműen a filmnek nyújtanám a pálmát. Méghozzá úgy, hogy a filmre vitt alkotás történetesen egy klasszikus. Joseph Conradot nem tudja akárki túlszárnyalni. Na jó, de Ridley Scott nem is akárki.…

Tovább

Antik végzet és középkori komédia (Victor Hugo: Notre-Dame de Paris)

Újraolvasás vége.  Drágájaim, ha valaki még nem tudta volna, a romantika színe a fekete.  Ebben a legromantikusabb romantikus regényben pediglen van izgalom, feszültség, ostrom, rejtély, gyilkosság, királyi palota, bűnszervezet, eltűnt családtagok, üldözés, többrendbeli végzetes szerelem és…

Tovább

Mi mindenre használható udvarlás közben a metszőkés?

Paulus de Morelsee: Vertumnus és Pomona, 1630. Forrás: Wikimedia Commons. Ovidiust olvasok.  Pomona és Vertumnus meséje szerelemről, udvarlásról, beszélgetésről meg zsarolásról. Nyomokban művészettörténetet is tartalmazhat. Zalka Csenge előadásában tagadhatatlanul jobban tetszik nekem. (Az angol…

Tovább

A repülő kovács, a tűzokádó király, az emberevő királyné meg a genfi egyezmények (The ​Saga of Didrik of Bern)

Olvastam már középkori germán és kelta eposzokat, lovagokról szóló mondákat, de egyik sem nyerte meg így a tetszésemet, és egyikben sem találtam ennyi átgondolni való, regényíráshoz is felhasználható anyagot, mint ebben. És nehezen tudtam volna nem gondolni arra, hogy a késő középkori lovagi…

Tovább

Különleges alkotói nyelvet fordítani bátor vállalkozás (Nádasdy Ádám és a Bánk bán)

Ez az írás 2020. július 2-án jelent meg a BárkaOnline-ban. A teljes szöveget jogi okokból nem másolhatom ide, a link viszont odavezet.  Ez a bejegyzés Nádasdy Ádám fordításáról szól. Irodalmi szempontból itt írtam a műről. Katona József Bánk bánjának komoly érzelmi értéke, sőt identitásképző…

Tovább

Csak azt ne hidd el, amit a szemedbe mondanak (Kaffka Margit: Színek és évek)

Újraolvasás vége. „Hej, Uram, Teremtőm, de jó, hogy ennek a világnak már vége van...” (Meghatározó gondolat a regény elejének olvasása közben.)  „Hej, Uram, Teremtőm, nem is olyan biztos, hogy ennek a világnak vége van...” (Meghatározó gondolat a regény utójának olvasása közben.)  Pórtelky Magda…

Tovább
süti beállítások módosítása