Ez a nő se akármiért kapta a Nobel-díjat.
Persze nem erre a könyvére, ahhoz még tíz évet érnie kellett, de azért előgyakorlatnak egyáltalán nem volt rossz ez sem. Került bele olyan elem, amit nagyon a kordivat diktált bele, és olyan is, ami ma már vállalhatatlan, de cserébe elképesztően jól tud…
Nyitott határok egy felbomló világban (Frank Herbert: Children of Dune)
Ez a kötet nem egészen azt adta, amit az első és a második rész olvasása után vártam. Hanem sajnos kevesebbet. Körülbelül az utolsó ötödéig számomra egy szinten volt a második résszel; komoly értékeket találtam, párhuzamokat fedeztem fel más alkotói világok és Herbert világa között, tanultam is…
Emberből isten és bolond szent (Frank Herbert: Dune Messiah)
Az első kötet nagyságát semmiféle folytatás utol nem érheti.
De azért igyekszik.
Azt a vonalat, amelyik nekem a legjobban tetszett, ez a történet is folytatja: Paul még mindig nem akar messiás lenni, kényszerként és ketrecként éli meg a szerepet. Ugyanakkor neki is, Herbertnek is javára írandó,…
Reinkarnációk és sablonok (Gustav Meyrink: A Nyugati Ablak Angyala)
Beavatás-történet, mint a többi általam ismert Meyrink-regény, de sajnos messze nem ugyanaz a színvonal. Egy-két emlékezetes mellékszereplője menti meg, valamint az a sanda gyanúm, hogy Szerb Antal tulajdonképpen ennek (is) a paródiáját írta meg A Pendragon legendában (újra kéne már olvasni azt is).…
Bestseller a senkiföldi időtlenségről (Földes Jolán: A halászó macska uccája)
Fogalmam sincs, mitől szólt éppen ez a könyv akkorát 1936-ban,* hogy milliós példányszámokban adták el, és több mint tíz nyelvre fordították le, de hogy engem tíz perc alatt megvett magának, az tuti. És azt már meg tudom magyarázni, hogy miért.
Nem öregedett ez semmit. Pedig semmi mást nem csinál,…
Klasszikus magyar thriller (Petőfi Sándor: A hóhér kötele)
Van annak egy „fílingje”, ha az ember elmondhatja magáról, hogy „Petőfi-thrillert olvastam, mér, te nem?”
Mondtak már nekem olyat is, hogy azért olvassam el, hogy ha felszállok egy zsúfolt buszra, elmondhassam, hogy olvastam egy könyvet, amit az egész buszon rajtam kívül senki. Ez persze önmagában…
A látványtól a drámán át az igazságig (Frank Herbert: Dune)
Újraolvasás vége, a filmre készülve.
Nem véletlenül lett ez klasszikus: legalább annyira képes általános érvénnyel hatni, mint amennyire a saját korát képviselni.
Egyáltalán nem pusztán azért aktuális 2021-ben is, mert szó szerint égető problémává vált a vízhiány, az elsivatagosodás, amelyet…
Új horrorműfaj kutatja családfáját – mit rejt az idilli táj? (Damnable Tales)
Engem minősít, de azt a kifejezést, hogy „folk horror”, 2021-ben hallottam először, előtte azt se tudtam, hogy létezik. Mint utóbb kiderült, nem is értettem pontosan, hogy micsoda, és csak azt hittem, hogy értem.
Mentségemre azt tudom felhozni, hogy nem is olyan sokkal régebben találták ki.…
Évezredes szövegekkel – rólunk (Katasztrófaturizmus a múltba!)
Globális felmelegedés, olvad a sarki jég, útjukat vesztik az áramlatok – hát csoda, ha az ember belekezd a Gilgames-eposzba meg az Átváltozásokba? Különösen, ha művészi előadásban hallgathatja meg őket, és még az értelmezésükhöz is segítséget kap.
Négynapos fesztivállal ünnepelte az ELTE…
Kísérlet egy ősi nyelv megfejtésére, betűk nélkül (Marija Gimbutas: The Language of the Goddess)
Pont ilyenek miatt akartam régész lenni gyerekkoromban. Kár, hogy akkor nem ismerhettem, mert az életmű egyetlen darabját se fordították le magyarra, pedig magyarországi leletek alapján is dolgozott.*
Szóval itt látható Marija Gimbutas litván származású amerikai régészprofesszor életművének…