Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Klasszikus magyar thriller (Petőfi Sándor: A hóhér kötele)

2021. október 15. - Timár_Krisztina

petofi_hoh.jpgVan annak egy „fílingje”, ha az ember elmondhatja magáról, hogy „Petőfi-thrillert olvastam, mér, te nem?” 

Mondtak már nekem olyat is, hogy azért olvassam el, hogy ha felszállok egy zsúfolt buszra, elmondhassam, hogy olvastam egy könyvet, amit az egész buszon rajtam kívül senki. Ez persze önmagában nem motivált volna (A hóhér kötele nélkül is több rendben elmondhatom ugyanezt, csak tessenek itt oldalt rákattintani a „világolvasás” címkére), de azért egy idő után csak hatott a magyar szakos becsület, meg a másoktól hallott pozitív visszajelzések.

(Igazából azt nem értem, miért nem kellett nekem ebből annak idején vizsgázni. Bezzeg abból a szörnyű Bácsmegyeyből kellett. Petőfi egyik kedvenc regénye volt. Azt' így fogjak hozzá ahhoz, amit ő írt.)

Pedig nem kellett volna tőle fáznom.

Vadromantikus bosszútörténet, egy szekérderéknyi klisével, elég idegesítő szereplőkkel, helyenként túlfűtött stílusban – de hát akkor is Petőfi. Az az ember tudott írni. Ha valaki még nem tudná. Egyébként pedig másfél óra alatt végig lehet érni a szövegen.

Ha valaki esetleg kételkedne abban, hogy ráillik a „thriller” megjelölés bármire, amit Petőfi írt, annak elárulom, hogy van itten akasztófa alatt vívott párbaj, közvetlen közelből elsütött pisztolyokkal, sírból kiásott holttest (sajnos a kísértetjárást két mondatban letudja, nem megy át horrorba), többrendbeli erőszak és gyilkosság, olyan lovas üldözés, hogy öt perc alatt kidől a legjobb ló is, több nemzedék egymás utáni kivégzése, mindenekelőtt pedig egy megkeseredett, a sorscsapások alatt rosszindulatúvá vált öreg elbeszélő folyamatosan jelenlevő hangja. Ha ez nem thriller, akkor nem tudom, mi az. 

No meg „plot hole” is van benne dögivel, azért nem kap maximális pontot. Ha az előzményekből nem következik kielégítően borzalmas kifejlet, akkor ám vesszenek az előzmények. A szülőknek kivételes tehetségük van az arra legalkalmatlabb férfinak szánni a lányukat, és ennek rendszerint oldalakon keresztül semmi jele, majd kettő perc alatt véglegesedik. Mindenki mindenhova holtbiztosan a legrosszabb időben ér oda, és a legrosszabb időben érik utol. Azért ezt egyszer-kétszer elfogadom, de állandóan? Ja, és még a szereplők származása se mindig biztos. Van, akinek többször is megváltozik az apja személye, attól függően, hogy éppen hogyan titokzatosabb vagy ijesztőbb a hatás. (Én ugyan nem ijedtem meg.)

Érdekes módon a főszereplő minden idegesítő vonásával együtt tetszett nekem. Nem mintha rokonszenvesnek tartanám – inkább azért, amiért Az apostol Szilveszterje: mert jó sokat lehet róla beszélni. Rendkívüli módon tudja sajnálni és sajnáltatni magát, amiért elveszti élete szerelmét, de azért közben lelkifurdalás nélkül cserbenhagyja a gyereke anyját, és csak akkor jut eszébe, hogy neki is tartozik esetleg valamivel, amikor minden mást elveszített. Olyan, hogy valami mesterséget tanuljon vagy próbáljon, föl nem merül; a pénzkeresetnek két fajtáját ismeri: koldulást és szerencsejátékot. Főleg az előbbit magától értetődőnek tartja. Eleget sóhajtozik a gyereke után, de évekig tart, mire rájön, hogy meg is látogathatná. Poháralátét legyek, ha értem, hogy képes ez az alak vonzani mások szerelmét és barátságát, de hogy nem egydimenziós, az biztos. 

Ami még tetszett: 1. A nőalakok. Kivéve a naaaagy szerelmet, mert neki semmi egyéb szerepe nincs, mint hogy szép legyen és szenvedjen. Ami viszont a kétesebb megítélésű lányokat illeti, bezsebeltek tőlem egy-egy elismerő bólintást ők is, a kitalálójuk is. Betti és Izabella/Judit egyaránt „bukott nők” a kor fogalmai szerint, de egyikük teljes felmentést és tiszteletet kap, másikuk együttérző lelket, bölcsességet és humort. 2. A Hiripi Gáspár nevű bohém zsánerfigura, aki állandóan Gvadányit idéz, és Jókai regényeiből se lógna ki. 3. Az erőszakos jelenetek groteszk-naturális ábrázolása. Nem hiszem, hogy láttam volna már máshol ilyen alapos kifejtését például annak, hogy néz ki egy akasztott ember arca.

Ha ennyi minden sem győz meg valakit arról, hogy rákattintson erre a linkre, amelyiken ingyen olvasható a teljes szöveg... hát akkor kénytelen lesz más extraságot keresni Halloweenre, hogy elmondhassa: olyat olvasott, amilyet a buszon rajta kívül senki. De azt előre megmondom, hogy a „Petőfi-thrillert olvastam” fílingjével semmi nem fog felérni.

Pontszám: 10/8

Kiadási adatok: Pátria, Bp., 1988. 160 oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr6716722506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása