Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Nyomozok, de meg nem bocsátok (Julius D. W. Staal: The ​New Patterns in the Sky)

2021. január 29. - Timár_Krisztina

Amióta csillagmítoszokat (meg asztrológiát) olvasok, többé-kevésbé folyamatosan zavar, hogy mennyire északifélgömb-központú minden, amit találok. Hogy milyen kevés hagyományos történetet lehet hallani/olvasni azokról a csillagképekről, amelyek a déli félgömbről is látszódnak (pedig, hogy mást ne…

Tovább

A Nyugat legrégebbi alkimistájáról meg a tejesfazekamról

„…még tanulságosabbak annak az asszonynak az írásai, akit Zsidó Mária álnéven ismerünk. Ez a görög Mária nyilvánvalóan a Nyugat legrégebbi alkimistája. Egyetlen írása sem maradt fenn teljes egészében, de kortársai – mint Zoszimosz is – úgy hivatkoznak rá, mintha Mózes nővérével, Mirjámmal lenne…

Tovább

Pygmalion dupla tükörben: beteg, szomorú illúziók

Bernard Picart: Adonis születése. Kép innen. Ovidiust olvasok. Megszokhattam volna már, hogy Ovidiusnál minden hatszoros idézőjelbe van téve, és utólag hatszor visszavonódik, megerősítődik, kifordítódik. De ennyire még soha nem volt szükségem az iróniájára, mint Pygmalion története esetében,…

Tovább

Amikor élővé alakul az élettelen: Pygmalion története betegebb vagy Frankensteiné?

Vigyázat, felnőtt tartalom! Mellékhatásként gyomorforgatás előfordulhat. Ovidiust olvasok.  És szokás szerint felhúzom magam. Ma a Pygmalion-történetet olvastam a Metamorphosesből, és, mondhatom, elég nagy gáz. Gyerekként az egyik kedvencem volt a Görög regékből – Úristen, ha…

Tovább

Ovidius és a házimunka, avagy tanuljál nyelveket, és olvass eredetiben!

Ovidiust olvasok.  Van az a monda Philemonról és Baucisról, az idős házaspárról, akik szerény kunyhójukban vendégül látták az isteneket. Pár ezer éve ők az irodalom- és művészettörténet tökéletes párja, akik egy életre kötnek szövetséget, és szó szerint az utolsó percig ragaszkodnak…

Tovább

Egy self-made woman, akiből örök művészjelkép lett. Meg a Mackósajt

Ovidiust olvasok.  Egy self-made-woman, egy demokratikus verseny kevéssé demokratikus kimenetellel, áldozathibáztatás (hiánya), művésztörténet és kicsinyítő tükör. Avagy hogy kell úgy megírni egy szöveget, hogy pont kétezertíz évvel a megjelenése után aktuális legyen. Ide tessék jönni tanulni. (A…

Tovább

A történelmet a győztes írja, függő beszédben

Ovidiust olvasok. Ceres és Proserpina és Arethusa, avagy mi köze a matrjoskababának a függő beszédhez, a függő beszédnek pedig az elnyomáshoz/elnyomatás és a lázadáshoz? Napokig olvastam, hosszú mítosz, nagyon összetett. Pont arra való, hogy kattogni kezdjen az ember agya. Közben egy kedves…

Tovább

Ha Perseus azt mondja, hogy fordulj el, akkor, öcsém, az nem játék

Ovidiust olvasok.  És életemben először ingerem támad mémet gyártani. Maradtam az ingernél, főleg azért, mert megfelelő képet nem találtam Perseusról.* A „megfelelő” alatt olyan képet értenék, amelyiken csak halovány árnyalata is megjelenik a komikumnak. Mind komoly, sőt zord. Ezért választottam…

Tovább

Az erőszaktevő, az áldozat, a bűnhődés, a tükrök és a felfoghatatlan

Hermaphroditus és Salmacis mítosza

Ovidiust olvasok. A történet címe a latin nyelvű Teubner-kiadásban Salmacis. Aki a kötetem címjegyzékét összeállította, szemérmesen kifelejtette a sztori címéből a másik (?) főszereplőt, Hermaphroditust. Erre már mindenki felkapta a fejét, kezdhetek magyarázni. ;) A kiindulópontul szolgáló mítosz a…

Tovább

Narcissus hasadt személyiség szeretne lenni

Ovidiust olvasok. Gondolkodom. Narcissus mítoszát így, Ovidius megfogalmazásában annak idején vettük pszichológiából, és egy csomó mindenre emlékszem belőle. Például arra, milyen fura és érdekes, hogy szegény Narcissus így szól: „Iste ego sum”, „Én vagyok az.” Ha ezt a mondatot kimondjuk, az már…

Tovább
süti beállítások módosítása