Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Életre kel a szabadságharc kora (Csikány Tamás – Eötvös Péter – Németh Balázs: A szabadságharc kézi lőfegyverei, 1848-1849)

2021. június 23. - Timár_Krisztina

Ismerőseim csak néztek, hogy mit akarok én ezzel az olvasmánnyal. Na, ugyan mit, hát kultúrtörténetet. :) Szeretem én azt akkor is, ha olyan témáról van szó, amilyenhez soha közöm nem volt. Hát még, ha kötni is tudom valamihez, például Jókaihoz, Tolsztojhoz vagy az elmúlt hónapok meghatározó…

Tovább

Él és virul a misztériumdráma

Misztériumdráma. Roppant rejtélyeket sugall a hangzása akkor is, ha nem a magyar változatot használjuk, Határ Győző szóleleményét, a titokjátékot. A jobb emlékezetűek tudják, hogy középkori drámai műfaj volt, a még jobb emlékezetűek azt is, hogy bibliai jelenetek dramatizálását jelenti. No de mi…

Tovább

Mit jelent embernek lenni? (Thomas Hylland Eriksen – Finn Sivert Nielsen: Az ​antropológia története)

Nemcsak szakmai köröknek.  Mivel soha nem foglalkoztam antropológiával, nem tudom megítélni, hozzáértőknek mit mond ez a kiadvány. Azt viszont tudom, hogy annak számára, aki, mint én, kezdő a témában, érdekes és meglepően könnyen olvasható munka ez. Az általam ismert néprajzi vagy régészeti…

Tovább

Nyelvrokonság, nyelvi tudatosság, magától értetődő érték (Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?)

Ez az írás 2021. május 18-án jelent meg a BárkaOnline-on. A teljes szöveget jogi okokból nem másolhatom ide, a link viszont odavezet. Magyartanár vagyok. Egy olyan ismeretterjesztő céllal készült művet, amely a magyar nyelvet állítja a középpontba, kétféle szempontból figyelek. Egyrészt azt…

Tovább

Mi is az az ünnep? Az Idő visszajön a nyugdíjból (Kronoszról és Kronosszal háromféleképpen)

Lukianoszt olvasok.  Három egymást követő szöveget a gyűjteményes kiadásban: „Párbeszéd Kronosszal”, „Kronoszolón” és „Levelezés Kronosszal”.  Ki ez a Kronosz, hogy ennyit kell foglalkozni vele? Hát ki lenne más, mint az idő. Mármint annak az istene a görög mitológiában. Valaha az egész világ ura…

Tovább

Nyomozok, de meg nem bocsátok (Julius D. W. Staal: The ​New Patterns in the Sky)

Amióta csillagmítoszokat (meg asztrológiát) olvasok, többé-kevésbé folyamatosan zavar, hogy mennyire északifélgömb-központú minden, amit találok. Hogy milyen kevés hagyományos történetet lehet hallani/olvasni azokról a csillagképekről, amelyek a déli félgömbről is látszódnak (pedig, hogy mást ne…

Tovább

A Nyugat legrégebbi alkimistájáról meg a tejesfazekamról

„…még tanulságosabbak annak az asszonynak az írásai, akit Zsidó Mária álnéven ismerünk. Ez a görög Mária nyilvánvalóan a Nyugat legrégebbi alkimistája. Egyetlen írása sem maradt fenn teljes egészében, de kortársai – mint Zoszimosz is – úgy hivatkoznak rá, mintha Mózes nővérével, Mirjámmal lenne…

Tovább

Pygmalion dupla tükörben: beteg, szomorú illúziók

Bernard Picart: Adonis születése. Kép innen. Ovidiust olvasok. Megszokhattam volna már, hogy Ovidiusnál minden hatszoros idézőjelbe van téve, és utólag hatszor visszavonódik, megerősítődik, kifordítódik. De ennyire még soha nem volt szükségem az iróniájára, mint Pygmalion története esetében,…

Tovább

Amikor élővé alakul az élettelen: Pygmalion története betegebb vagy Frankensteiné?

Vigyázat, felnőtt tartalom! Mellékhatásként gyomorforgatás előfordulhat. Ovidiust olvasok.  És szokás szerint felhúzom magam. Ma a Pygmalion-történetet olvastam a Metamorphosesből, és, mondhatom, elég nagy gáz. Gyerekként az egyik kedvencem volt a Görög regékből – Úristen, ha…

Tovább

Ovidius és a házimunka, avagy tanuljál nyelveket, és olvass eredetiben!

Ovidiust olvasok.  Van az a monda Philemonról és Baucisról, az idős házaspárról, akik szerény kunyhójukban vendégül látták az isteneket. Pár ezer éve ők az irodalom- és művészettörténet tökéletes párja, akik egy életre kötnek szövetséget, és szó szerint az utolsó percig ragaszkodnak…

Tovább
süti beállítások módosítása