Carpentier nagyszerű író. Olyan kultúrák történelméről hoz hírt, amelyekről egyébként nagyon kevés információhoz lehet jutni. Itt például a XVIII-XIX. század fordulójának Haitije jelenik meg, ahol/amikor a volt rabszolgák új államot hoztak létre, elsőként a világon.
Ahogy „eme” molytárs mondja: sűrített a szöveg, rövidségében is informatív, nemcsak az eseményeket adja elő, hanem a hatásukat is érzékeltetni tudja. Ügyesen és hatékonyan használja a mágikus realizmus eszközeit.
Mégse jött közel. Akartam, de nem jött. Kevés, amit megőrzök belőle – igaz, hogy azt a keveset intenzív erővel. Például a fájdalmat, amelyet a volt rabszolga érez, amikor feketék válnak új rabtartóivá. Vagy azt a rengeteg – magától értetődő, következmények nélkül maradó – erőszakot. Vagy a mérgezések formájában induló felkelést.
Ezért inkább olvassátok „eme” értékelését, sokkal jobban meg tudja fogalmazni, miért kell mégis szeretni ezt a könyvet.
Ezt 2019. február 27-én írtam.
Pontszám: 10/8
Kiadási adatok: Európa, Bp., 1971. Gulyás András fordítása