Persze, hogy a Cápa-dalt ismertem belőle először, mégpedig Márkus László zseniális előadásában. Még bakeliten is megvan itthon.* Napok óta dallamtapadásom van tőle. Számomra ez a sláger az egész darab sűrítménye: muszáj rajta mosolyogni, sőt, pillanatokra még szurkol is az ember Bicska Maxinak, de…

Amikor életre kel a törikönyv. De tényleg. És még stílusa is van.  Ráadásul véletlenül éppen Hamvas Béla születésnapján írom róla ezt az értékelést. Az ő életműve (A száz könyv) nélkül biztosan nem vettem volna meg ezt a könyvet az antikváriumban. Posztumusz köszönöm, egyébként meg lassan anyagi…

Újraolvasás vége.  Kamaszkorom kedvenc Karl May-regénye volt. (Majdnem) minden benne van, amitől May jó* – és bizony benne van az is, amitől May idejétmúlt. Jól sejtettem, hogy meg fogom tőle kapni a régi élményeket; de kaptam hozzá felnőttként is jó sok megfigyelni valót. 

Újraolvasás vége.  Ez most váratlanul jólesett. Elölről tudnám kezdeni. Lehet, fogom is. Olyan szép kis rövid.  Így hirtelen két nagy fordulattörténet jut eszembe az Újszövetségből. Az egyik Júdásé, aki Jézus tanítványainak legbelső köréből szakad ki, árulóvá válva. Ki tudja, miért. A másik Pálé,…

A legfontosabb afrikai regények közé tartozik, úgy tudom. Egy sorban szokták emlegetni Achebe Széthulló világával, amelyet évek óta kerülgetek. Az 1001 könyv listáján is szerepel. Furcsa ugyanakkor, hogy Achebe regényének hírnevét ez a regény meg sem közelíti – fontossága ellenére egyáltalán nem…

A Visszanyert Paradicsom expozíciója azt ígéri, hogy az elbeszélő olyan hőstettet tár majd az olvasó elé, amely az egész világ működését meghatározta, ám teljes titokban zajlott, korábban nem tudott róla senki. Furcsa, öntudatlan visszhangja ez annak, ahogyan Péti Miklós fordítása megtöri egy…

Baráth Katalin 2021-ben megjelent űroperájának szereplői egy mesterséges bolygó lakói, akik két világ- (jobban mondva Naprendszer-) hatalom közé szorultak, és legnagyobb kincsük a mindenki más számára tanulhatatlan nyelvük. Életükben a hagyomány őszinte tisztelete legalább olyan fontos szerepet…

Nem volt meg a Hüperión a könyvtárban, azért vettem ki ezt, de nem bántam meg. Úgyis régóta kerülgetem már. Amilyen rövid, olyan gazdag kis szöveg, érdemes arra, hogy a szerzője nevét halhatatlanná tegye. Van benne kísértetiesség, aztán lélektani dráma, doppelgänger-jelenség, nem túl hízelgő…

Noná, hogy Dan Simmons felbujtására fogtam hozzá ehhez is, ahogy tavaly a Hyperionhoz. Érdekes módon sokkal nehezebben sikerült közel kerülnöm hozzá; első olvasásra annyi volt a benyomásom, hogy gyönyörű, de meg ne kérdezzék, miről szólt. Pedig annyira nem bonyolult – csak hát Keats nem lenne Keats,…

Újraolvasás vége.  Furcsa érzés olyan jelenségekről olvasni, amelyeket az elbeszélő már a harmincas években temet, miközben majd száz év múlva is legalább akkora szükség volna rájuk, mint akkor volt, ha nem is ugyanabban a formában. És most nemcsak a tartalomgyártás (content making) művészetéről…